"Nem akarom a világot megváltani"

2018.03.03. 12:30

Csukárdi Tibor az irodalom és a természet szerelmese

Nem akarom a világot megváltani, csupán a múlt parányi darabkáját szeretném megőrizni az utókor számára - vallja Csukárdi Tibor versíró, aki a közelmúltban Pro Cultura Díszoklevelet vehetett át.

Polgár Bettina

A Pro Cultura Díszoklevelet a Pápai Amatőr Művészeti Mozgalomért Alapítvány és a Jókai Mór Művelődési és Szabadidő Központ alapította. A rangos elismerést immár 24. alkalommal adták át. Idén a kuratórium Csukárdi Tibort tartotta méltónak az elismerésre, aki hosszú éveken át fáradhatatlanul tevékenykedett a város kulturális értékeinek megőrzése, ápolása terén. Az alkotóval beszélgettünk.

A költő azt javasolja az irodalom után érdeklődő fiataloknak, keressenek egy segítőkész tanárt, irodalmi csoportot tehetségük kibontakoztatásához Fotó: Pintér Ádám

- Tanyasi gyerek voltam, és Mátyusházán kezdtem a tanulmányaimat. Puskásné Tófeji Valéria volt a tanárnőm. Vele már akkor foglalkoztunk az irodalommal. Színdarabokat játszottunk, verset tanultunk. Egy fotó is őrzi az emlékét: 1958-ban már szerepeltem egy iskolai színdarabban mint kisbíró. Az emlékek megmaradtak és motiváltak, hogy később magasabb színvonalon műveljem mindezt – tekintett vissza az alkotó.

Csukárdi Tibor festő-mázoló végzettséget szerzett, rengeteget dolgozott Pápán és környékén, majd Budapesten kapott munkát az Állami Építőipari Vállalatnál. Az élet azonban úgy hozta, hogy több év elteltével ismét visszatért Pápára, és az Elekthermax Háztartási Készülékgyártó Kft.-nél helyezkedett el a szakmájában. – Amit elvállaltam, igyekeztem mindig a legjobb tudásom szerint elvégezni. Különböző iskolákat, tanfolyamokat jártam ki, és évek múltán a műhely vezetője lettem hatvan beosztottal – emlékezett Csukárdi Tibor.

Mindemellett nem szakadt el az irodalomtól, hiszen már a katonaság ideje alatt több mint hatvan éneket, verset írt. – A nagy ugrás a ’90-es években jött el, amikor ismét felvettük a kapcsolatot Puskásné Tófeji Valériával. Ő akkor már a városi irodalmi csoportot vitte, amire a nejem is járt. Meghívást kaptam egy könyvbemutatóra, ahol elmondtam Valikának, hogy verseket írok – mesélte. – Akkora már jelentek meg verseim a Pápai Kristály irodalmi és kulturális folyóiratban, illetve a Budapesti Kristályban. Emellett rendszeresen jártunk Budapestre és a környező városokba, ahol nagy sikerrel adtuk elő a verseket. Puskásné Tófeji Valéria maximálisan támogatott, így több helyen jelentek meg írásaim, majd a Társadalmi és iskolai ünnepek című kötetben egy pályázat révén már kilenc versem kapott helyet – emlékezett.

Mint mondta, egy budapesti esemény alkalmával vetődött fel komolyabban az önálló kötet ötlete, amikor Keres Emil színművésszel találkozott. – Sokat beszélgettünk a versekről, és azt mondta, kell egy kötet. Az első nagyon fontos, de a többi még fontosabb – idézte fel.

- Ekkor határoztuk el Puskásné Tófeji Valériával, hogy készítünk egy válogatott ki-adást, mert már csaknem ezer versem összegyűlt. Az alap megvolt, akkor már bekapcsolódtam a Pápai Jókai Kör Egyesület irodalmi csoportjába, ahol színdarabokat játszottunk, verseket tanultunk és adtunk elő a különböző rendezvényeken. Innen nagyon sok segítséget kaptam, és Hermann István, a Jókai Mór Városi Könyvtár igazgatója ugyancsak mellettem állt, így pályázati támogatást is kaptunk a 2007-ben megjelent kötetemhez. Mivel nekem szárnyakat adott a versírás, ezért a Pegazus hátán címet választottam. Egy nagyszabású könyvbemutatót is tartottunk a városházán, több mint 120 fő részvételével, énekkarral, versmondókkal. Később két versemet is megzenésítették ebből a kötetből – emelte ki Csukárdi Tibor.

Mint mondta, az élet azonban ezzel még nem állt meg. – 2010-ben beléptem a pápai nyugdíjas-egyesületbe, valamint a társaság irodalmi csoportjába, melyet szintén Puskásné Tófeji Valéria vezetett. Emellett rábeszéltek, hogy csatlakozzam az énekkarhoz is. Szereplésből és előadásból tehát nem volt hiány, de annyira elmaradtam a versírással, hogy ismét felmerült: kellene egy újabb kötet – mesélte. Az ötlet megvalósítása nem maradt el, ugyanis Két szólamra címmel közös kötetet jelentettek meg Puskásné Tófeji Valériával.

Azóta több újságban, köztük a Naplóban is szerepeltek Csukárdi Tibor versei, akárcsak az említett két egyesület kiadványaiban, illetve a város 800 éves évfordulójára kiadott kötetben.

- Most ismét ott tartok, hogy kellene egy újabb kötet. Jelenleg témakörök szerint vannak válogatva a verseim. Ilyen a természet, mivel az irodalom és a természet szerelmese vagyok, a közéleti témák, az ünnepek, a szülőföld és a család. Sokan nem tudják, hogy prózaverset is írok. Ez önéletrajzi vers, a napi vagy a havi eseményeket rögzítem ilyen formában. Már mintegy háromezer prózaverset írtam a ’90-es évektől kezdődően, de vannak közöttük gyermekkori visszaemlékezések is – magyarázta.

A versek mellett szívesen ír állatmeséket is, szeret többféle műfajba belekóstolni. A sikerek pedig itt sem maradtak el: egy veszprémi rendezvényen különdíjat érdemelt ki az egyik állatmeséjével, de szívesen vállal aktív szerepet a Jókai Kör Mesepiac elnevezésű rendezvényén is.

A szerző első kötete, a Pegazus hátán (balra) 2007-ben jelent meg Fotó: Polgár Bettina

Csukárdi Tibor sokrétű elfoglaltsága mellett szociálisan érzékeny, szívesen csatlakozik jótékonysági kezdeményezésekhez, sőt, önkéntes tűzoltóként is tevékenykedik, hiszen a Pápai Járási Griff Mentőcsoport tagja.

- Kell a megmérettetés. A verseim, írásaim 25 antológiában szerepelnek. 25 éve tagja vagyok a nyugdíjas-egyesület irodalmi csoportjának, és 20 éve csatlakoztam a Jókai Körhöz. Ez már kellő idő ahhoz, hogy megismerjenek. Ennek ellenére teljesen váratlanul ért, amikor megtudtam, hogy idén én kapom meg a Pro Cultura Díszoklevelet. Minden alkalommal, amikor megrendezték ezt a díjátadót, én ott ültem a közönség soraiban. Az viszont teljesen más, amikor mindebben érintett is az ember – tette hozzá mosolyogva.

Csukárdi Tibor kifejtette, mindig bizonyos témakörökhöz, helyzetekhez adódóan merít motivációt, legyen az egy szó vagy akár egy mondat. Ezt rögzíti, és később a visszaemlékezések alapján születik meg a vers. – Régebben mindig problémát jelentett, hogy ki fogja a verseimet begépelni, de szerencsére ebben mindig sok segítséget kaptam. Később pedig indult Pápán egy számítógépes tanfolyam nyugdíjasoknak, attól kezdve magam gépeltem a verseimet – jegyezte meg.

Az alkotó kiemelte, szívesen olvassa Petőfi, Jókai, Ady és Radnóti verseit. Hozzátette ugyanakkor, hogy Puskásné Tófeji Valéria munkássága is nagyon közel áll hozzá. Saját művei közül három kedvencét emelte ki: Az erdei séta hátterét az Írott-kő környékén teljesített katonai szolgálat adja, a Csak szó és rím? a versírásról szól, a Pápa (Vallomás) pedig a városhoz kapcsolódik.

- Nagyon sok pozitív visszajelzést kapok, és az országhatáron kívülre is eljutottak a verseim az ismerősök, barátok révén. Sőt, a rokonságban van olyan, aki az én verseskötetemet olvassa elalvás előtt. Erre nagyon büszke vagyok – árulta el.

- Mindhárom lányomhoz közel áll az irodalom. Egyszer volt egy pályázat, amire verset kellett beadni. Én nem értem el helyezést, az egyik lányom viszont különdíjat kapott. Akkor megkérdezték tőlem, ez nem tölt-e el rossz érzéssel. Ez azonban fel sem merült, nagyon büszke voltam rá – mondta Csukárdi Tibor.

Az alkotó rámutatott, nehéz kérdés, hogy lesz-e utánpótlás, az irodalom után érdeklődő fiataloknak azonban azt javasolja, keressenek egy segítőkész tanárt, irodalmi csoportot tehetségük kibontakoztatásához. Mert ahogy Csak szó és rím? című versében írja: / A száguldó képzelet messze elragad, / de a leírt szó örökre megmarad.”

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!