A hősökre emlékeztek a Pápai Történelmi Napokon

Szombaton délután megelevenedett a bajvívó tér. A géppuska- és ágyúállás környékén bakák folytattak kiképzést, huszárok készülődtek a lovasrohamra. A nézők bepillantást nyerhettek a háborús tábori élet hétköznapjaiba. A tér túlsó sarkán a kozákok is készülődtek: tudták, hogy nemsokára a döntő csatára kerül majd sor. Hat órakor aztán felvonultak a hadijáték résztvevői: a pápai hagyományőrzők és Győrből, Sopronból, Székesfehérvárról, Szombathelyről érkezett barátaik tisztelegtek a közönség előtt. Unger Tamás, a város alpolgármestere köszöntőjét követően adta meg a  jelet a harcra, amit a Magyar Királyi 7. Pápai Honvéd Huszárezred és a  gorodoki eszeveszett emlékének, valamint a város 800 éves jubileumának szenteltek a szervezők.

A hadijáték kiemelt erénye a valósághű felszerelés és fegyverzet, illetve a pontos, történelmi hűséggel és felemelő gondolatokkal alkotott kísérő narráció volt. A takarodó kürtjel után a nézők nagy tapssal jutalmazták a résztvevőket. A megemlékezés vasárnap az ejtőernyős emlékműnél, majd gróf Lubienski János altábornagy, a pápai huszárok parancsnokának emléktáblájánál folytatódott. Innen az emlékezők az Esterházy úti világháborús emlékművekhez vonultak.

– Öröm számomra, hogy eljöhettem egy olyan rendezvényre, ahol a város hitet tesz egykori katonái és polgárai mellett. Emléküket megőrzi, és ezt rendszeresen teszi. Mindazok, akik büszkén veszik fel elődeik egyenruháját, hitet tesznek arról, hogy létezik Magyarország, haza, tisztesség és hazaszeretet. S ha ezt együtt gyakoroljuk, akkor nemcsak volt, hanem lesz is Magyarország – fogalmazott emlékező beszédében Szakály Sándor történész. Végül a résztvevők elhelyezték az emlékezés koszorút az emlékműveknél, majd a Pápai hősök napja a Lovasiskolában rendezett bajtársi találkozóval ért véget.