Kalandos szökés bombázón

Egy repülős őrnagy, egy főhadagy, egy őrmester, két civil férfi és egy fiatal nő egy nagy hátizsákkal. Néhány napig a házban bujkáltak, és csak a kedvező alkalomra vártak.

Így kezdődik egy nem mindennapi háborús kaland, amiről Pápán csak kevesen tudnak. Pedig a város sorsdöntő események tanúja volt. A ma már történelmi tényre Szőllősy Szabolcs közgazdász, a város akkori polgármesterének, Szőllősy Sándornak a fia hívta fel a figyelmemet. Nem véletlenül, mert édesapja szintén a kaland részese volt. A részleteket Koncz Lajos Zsidómentés és nemzeti ellenállás című írásából ismerhetjük meg. De miért fontos mindez hetven évvel a történtek után? Pápa idén ünnepli írásos létezésének 800 éves évfordulóját. Az egész éves rendezvénysorozat részét képezik a helytörténészek tanácskozásai, tematikus visszaemlékezések, amelyek során a település sorsfordító eseményeivel foglalkoznak majd. Nos, az alább leírt, tanulságos történet is ilyen.

Folytassuk tehát az 1944-es esemény leírását. A kis csoport néhány nap múlva a repülőtérre lopózott, ahol egy német felségjelű He–111-es bombázógépre kapaszkodtak fel. Virradatkor – óriási szerencsével – fölszálltak és délnyugat felé repültek. Az elrabolt gép körül Olaszország fölött amerikai vadászgépek jelentek meg, majd mivel az nem menekült, nem lőttek rá, hanem leszállásra kényszerítették. A csapat egy közeli amerikai repülőtéren hagyja el a gépet, a fiatal nő hátizsákjából egy másfél éves kisgyermek mászik elő. Kik ezek az emberek, akik életük kockáztatásával vállalják küldetésüket? Mert nem magánemberként menekülnek a kivégzőosztag golyóitól, egy nemzet becsületét próbálják menteni.

Dr. Szőllősy Sándor, Pápa város volt polgármestere és felesége, Böröczky Gizella közös fotója a 2. világháború utáni évekből

Koncz Lajos pontosan leírja a személyeket, akik közt ott van dr. Soos Géza minisztériumi tanácsos, aki azért vállalja a kockázatos utat, hogy a Magyar Függetlenségi Mozgalom egyik vezetőjeként tájékoztassa a szövetségeseket a németellenes magyar ellenállásról, annak erejéről, és embermentő tevékenységéről – írja Koncz. A menekülők birtokában van az úgynevezett Auschwitzi jegyzőkönyv, két onnan szökött rab feljegyzései, amivel hírt igyekeznek adni milliók elgázosításáról. Hoztak továbbá egy olyan jelet is, aminek elhangzását követően a budapesti ellenállók – egy időben a szovjet támadással – fegyveres akcióba kezdenek a főváros felszabadításáért. A szövetségesekkel való kapcsolatfelvétel sikeres volt, feljegyezte a történelem. Ám a történetnek van egy másik szereplője is.

Mint azt Szőllősy Szabolcs elmondta, édesapja segítette – lehetőségeihez mérten – a menekülők rejtőzését és szökésük megszervezését. Pápa polgármestereként akkor óriási kockázatot vállalva ezzel. Szőllősy Sándor elévülhetetlen érdemeket szerzett a város megmentésében is. Az akkori ejtőernyős parancsnokkal, Makray Ferenc századossal együttesen úgy döntöttek, a város nem tanúsít fegyveres ellenállást a támadó szovjet csapatokkal szemben.

Az ejtőernyősök – szintén nem mindennapi hadicsellel – elhagyták a települést, így mind az itt élők életét, mind az épített környezetet sikerült megóvni a pusztulástól. Szőllősy Sándor a háború befejezése után térhetett vissza a városba, ahol Sulyok Dezső polgármester helyettesévé nevezte ki. Feladata a közigazgatás megszervezése volt. Mindezekről a tényekről Huszár János helytörténész ír A várost meg kell menteni! című tanulmánykötetben. Szőllősy Szabolcs rendelkezésemre bocsátotta Soos Géza édesapjával kapcsolatos nyilatkozatát is. 

Ez a történet itt véget ér. De számtalan egyéb színesíti a város 800 éves történelmét. Reményeink szerint sok hasonlóval ismerkedhetnek meg az évfordulót ünneplők.