Pápa

2014.01.09. 12:00

Pápai Regionális Tánczenész Találkozó: amikor a mulattatók mulatnak

Pápa - 2008-ban szervezték az elsőt, amit évente egy-egy követett. Aztán három év szünet következett, és idén ismét sort kerítettek a Pápai Regionális Tánczenész Találkozóra. Idén a hangulatos Antonió Panziót választották helyszínül.

Nagy Imre

– A szándékaink tisztességesek. Szerettük volna összetrombitálni azt a csapatot, akik hétről hétre szórakoztatják a tisztelt nagyérdeműt. Talán megérdemeljük, megérdemlik ezek a lelkes fiúk és lányok, hogy egy nap az évben róluk szóljon. Hogy miért január 3-án, pénteken jöttünk össze? Mert ilyenkor senki nem zenél. Olyan időpontot kellett találni, amikor mindenki kicsi megpihen az őrült decemberi rohanás után, és valóban tudunk találkozni – fogalmazott Kovács Arnold, a találkozó fő szervezője, aki huszonöt éves zenész jubileumát is ünnepelte egyben.

 

A találkozó regionális voltát a  Sopronból, Vasvárról, Celldömölkről, Hévízről, Szentgotthárdról, Csornáról és természetesen Pápa és környékéről érkezett tánczenészek biztosították. – Ők a legszűkebb mag, a saját tánczenész kategóriánk képviselői. Történt egy generáció váltás, nagy örömünkre fiatalok jöttek, és muszáj volt megtartani a negyedik találkozót, hiszen a barátságunk a kölcsönös tiszteleten alapszik – fogalmazott a szervező, aki társával közösen szép köszöntővel indította a találkozót.

– Az én zenekarom szentgotthárdi, teljesen véletlenül kerültem a csapatba. Üresedés volt náluk, és mivel bulikból már ismertek, szóltak nekem. Megismertem a csapatot, illetve Szentgotthárd környékét, Zala megyét, Csornát – mondja a pápai Pap Attila, a találkozó másik szervezője. – Fiatal korom óta érdekelt a dolog, bulikon, lakodalmak tátott szájjal figyeltem a zenészeket. Aztán nyolc-kilenc évesen elkezdtem vele komolyan foglalkozni. Négy évig tanultam zongorázni, aztán tánczenész lettem. Az első években még nem volt sok bulim, de később alakult ez szépen. A ranglétrát meg kell mászni. Egyedül kezdtem, aztán nőttek az igények, így alakult ki a mostani felállás- meséli a fiatal zenész, aki hétvégente négy-ötszáz fős bulikat játszik végig a csapat frontembereként. Emellett egyedül, vagy másodmagával is jár zenélni.  – Persze nem minden az én érdemem, hiszen a zenekartól kaptam egy óriási lehetőséget, és Arnold is mindenben támogatott – teszi hozzá. Néhány idősebb zenész láttán merült fel bennem a kérdés: meddig lehet ezt csinálni? – – Maximum 119 éves korig, utána már azért problémákba ütközik, bár a kerekesszékkel megközelíthető szórakozóhelyeken talán tovább is – nevet Arnold. – A zenéléssel töltött huszonöt év csodálatos időszak volt. Naiv lennék, ha azt mondanám, hogy újabb huszonöt év vár rám, de szomorúan látom, hogy zenészkollégák sorban vonulnak vissza. Azt viszont el kell fogadni, hogy amíg ezt lelkesedéssel lehet csinálni, addig érdemes. Amikor már nincs benne öröm, akkor kell meghozni a bölcs döntést. Utolsó találkozónk óta van néhány apró változás. Kialakult egy jómódú polgári középréteg, akik egy születésnapra, házassági évfordulóra megrendelnek egy zenekart, vagy zenészt. Örömmel megyünk, ezek jó, kötetlen, szabad bulik, és egyre nő az igény a hasonlókra. Egyébként ötévente elmúlik egy diszkó korszak, és ismét teret nyer  az élőzene. Úgy érezzük, most újra eljött a mi időnk – fogalmazott Arnold.

Az est sztárvendége Sláger Tibó volt, aki elsősorban barátként érkezett. Nótái százharminckét lemezen szerepelnek, többszörös aranylemezes előadó és szerző. Olyan slágerek fűződnek a nevéhez, mint például a Kék a szeme, vagy a Táncolj cigánylány. A közös vacsorát követően aztán előkerültek a hangszerek, a zenészek egymást váltották, és az év egy napján nem másokat, magukat szórakoztatták virradatig.

Másokat szórakoztatnak. Házibulik, lakodalmak, családi és vállalati rendezvények, falunapok, bálok: erről szól a tánczenészek élete évente több mint száz alkalommal. Hangszerek, hangfalak, erősítő berendezés a kocsiba, és irány a helyszín, a buli. Hajnalban haza, kis pihenés, a hétköznapi munka előtt, aztán hét végén minden kezdődik elölről.  Ám a zenészek számára ez már nem munka, sokkal inkább életforma.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!