Lekéstem a repülőm. Megint!

Késésben vagyok! Ez akár a jelmondatom is lehetne, ha a „nyaralás” és a „Ferihegy” szavak is szerepelnek a szituációban. Most, hogy gyakorlatilag harmadjára kések le menetrendszerinti járatot, úgy érzem, muszáj számot vetnem, mert ez így nem mehet tovább. Az elvesztegetett repülőjegy, az elmaradt utazás, a kihagyott élmények mind fájó veszteségek, ráadásul mások valahogy csak megoldják, hogy időben odaértjenek a terminál bejáratához.

A mumusok

Az idő elnézése banális hiba, nekem mégis sikerül. A délben induló repülő csalóka, mert az ember hajlamos azt hinni, nem lesz szükség korán kelésre. Aztán amikor 9 felé lefő a reggeli kávé, és álmosan morfondírozok a bőrönd vagy hátizsák dilemmán, hirtelen jön a megvilágosodás: másfél órával felszállás előtt már a check-in pult előtt kellene állnom, az út a reptérig tömegközlekedéssel jó másfél óra, és nekem minimum 20 perc kell még, mire úgy-ahogy szalonképesen kilépek az ajtón. Gyorsan kiderül, hogy több mint egy órás kését halmoztam fel. Viszlát, Barcelona!

Apropó, tömegközlekedés. A berlini hosszú hétvégém a hiszékenységemen bukott el. Lakásomtól a repülőtérig az útvonaltervezők 85 perces utat számoltak. Nos, két bőrönddel a lépcsők, mozgólépcsők és többszáz méteres apró séták nem mennek túl gyorsan – főleg a munkába sietők reggeli tömegében. Az indulás után beütő „otthon hagytam valamit” mellékprojekt sem segített sokat, sőt gyakorlatilag duplájára nőtt a menetidő. Itthon is ragadtam.

Mi lesz a megoldás?

Hazafele kullogva, online fórumokat és tippeket olvasgatva egy izgalmas megoldást találtam. Dobpergés, függöny fel: a reptéri parkolás. Tudom, tudom, Ferihegyen évek, ha nem évtizedek óta hatalmas parkolók vannak, nekem mégis újdonság volt, hogy milyen kedvezményes árakon lehet akár több hétre is ott hagyni az autót. A zónák más-más árszabása és szolgáltatásai miatt könnyedén testre szabható a parkolás, és a mindenféle kedvezmények és csomagajánlatok simán verhetik az oda-vissza taxi árát. Nem hiszem, hogy a 23 éves, itt-ott már rozsdás kocsimat bárki feltörné, de azért megnyugtató, hogy a reptéri parkolókat profi kamerarendszer védi.

Szóval a következő utazás alkalmával saját autóval vágok neki a repülő elérésének. Sietség azért lesz, az biztos, sőt, az „otthon felejtettem” műsorszám is esélyes, de mégiscsak ura leszek a helyzetnek. Hazafelé pedig nem szakadok meg az ajándékok és szerzemények extra terhétől, mert jó kis verdám a terminál mellett fog várni. Igazi life-hack, nemdebár?