A HELYZET

2018.03.21. 06:30

Százharminc-három

Pilhál György

 

Másfél évvel az oroszországi attrakció után Magyarországon is elkezdődött a kommunizmusnak nevezett emberkísérlet: 1919. március 21-én – kilencvenkilenc éve – a gyűjtőfogházból kiengedett Kun Béla és fegyenctársai kikiáltották a Tanácsköztársaságot. Nemzetellenesebb rezsim még nem került Magyarország élére, mint ezen a keserves napon. A politikusnak alkalmatlan Károlyi Mihály köztársasági elnök, a „vörös gróf” szabadította ránk a kommunistákat – mintha az éppen véget ért háborúban kivérzett, csonkolás előtt álló hazának nem lett volna elég baja. A proletárdiktatúra programját legtömörebben a Lenin-fiúkkal parádézó Szamuely Tibor népbiztos fogalmazta meg: „A hatalom a mi kezünkben van. Aki azt akarja, hogy visszatérjen a régi uralom, azt kíméletlenül fel kell akasztani. […] A vértől nem kell félni.” Rövid uralmuk alatt ekképp cselekedtek.

A 133 napos ámokfutás egyfajta előzetese volt a második világháború után ránk vöröslő negyvenévnyi sötétségnek. Az új vezetők közül sokan maguk is Kun Béláék kompániá­jában szocializálódtak: Rákosi Mátyás, Münnich Ferenc, vagy épp a saját katonáit tizedeltető Lukács György. A Rákosi–Kádár-évtizedekben fényes ünnepként kellett emlegetnünk március huszonegyedikét.

A nemzettipró tanácskommünről nem lehet eleget beszélni. Ha másért nem, mert

kései hívei ma is köztünk vannak,

nemritkán közéleti hangadók. Átvedlettek, itt tekeregnek közöttünk.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!