2014.11.20. 14:07
Egy feminista különvéleménye
Több mint 10 év aktív párkereséssel a hátam mögött, három nővér és számtalan barátnő tapasztalatait ismerve azt hiszem jogosan formálok most itt kegyetlenül szubjektív véleményt a férfiak ismerkedési szokásairól, bevallom némi indulattal.
A fiatal férfiak nem tudnak udvarolni. Fogalmuk sincs, hogy álljanak neki. Teljesen bizonytalanok, görcsösek a legtöbb esetben nincs semmiféle fellépésük. Ha mégis próbálkoznak, az is olyan szerencsétlenre sikeredik, hogy a saját haverjaik is csak röhögnek a hátuk mögött. A kialakult helyzet miatt a nők kénytelenek voltak idővel átvenni a kezdeményezést, ami mára már odáig fajult, hogy valóban a nők szedik fel a férfiakat. De persze a férfiaknak ez sem tetszik igazán, mert így meg könnyű prédának tűnik a nő. És hát kinek kell egy könnyű préda nem igaz? Hát uraim, tessék már eldönteni, hogy ki hordja a nadrágot? Nem a szobában kell ücsörögni a net előtt, anyuka palacsintáját majszolgatva és onnan írni nagy okosságokat a társkeresőre.
Mert mi lesz ebből, kedves férfiak? Az, hogy az első igazi randin, ugyanúgy be tetszenek sülni a hölgyek előtt. Mert ott már ismét nem lehet majd elbújni a kibertér mögé. Kedves uraim, gondoljanak már bele, hogyan tudna felnézni egy nő egy olyan férfira, aki még a hagyományos ismerkedéssel járó kockázattól is megretten? Lehet, hogy az újabb társkereső oldal létrehozása helyett inkább férfiakat kéne nevelni?
Kedves apukák, kérem tanítsák meg fiaiknak a varázsmondatot: Szia, meghívhatlak egy teára?