Anyaművek - A változtatás az állandó

Vannak a Koncz Zsuzsa-, és léteznek a Pink- vagy Madonna-típusok. Az egyikük évtizedeken át ugyanazt a hajkoronát viseli, kitart mellette és megbízhatóan a megszokottat hozza, a másik bagázs meg folyton máshogy néz ki, variál, színez, vág, hullámosít, majd egyenesít. Nyilván az utóbbiba tartozom, ez nem is kérdés.

Miért ne szeretnék kísérletezni egy anyaggal, ami folyton újranő és alakítható. Én meg ennek köszönhetően „újranő” vagyok.

Főleg, hogy van egy fantasztikus fodrászom. Nagyon fontos, hogy érti, mit szeretnék, de az adottságokat is figyelembe veszi és a hajkárosító ötletekről finoman lebeszél (lehetetlenül szőke). Imádom a frizurákat, amiket a fejemre varázsol, ezáltal csinosnak érzem magam, ettől harmonikusabb a lelkivilágom, ennek köszönhetően pedig mindenkinek jobb lesz.

A fiam meg? Látott már szőkén, vörösen és barnán, hosszúságát tekintve pedig mindenféle hajkoronával – káosz. És mindig felismer!

Hányszor elhatároztam már, hogy ennek vége. Skandalum, hogy nem tudok megmaradni egy fazonnál, egy színnél, aztán rájöttem, hogy én így szeretem: a változtatás az állandó.

Ma már csak a fekete nem játszik, az emós életérzésből már kinőttem – akkoriban még gruftinak mondták – és különben is, elég rémisztő lennék.