Az asszony verve

Takács Hajnalt saját tapasztalata sarkallta arra, hogy megírja Az asszony verve című könyvét mindössze három hónap alatt. Köszönhető ez annak, hogy ki tudott szabadulni abból a manipulált, agymosott állapotból, ami ilyenkor egy embert teljesen a kapcsolatba zár. Egy olyan viszonyba, melyet a kívülálló egészen jónak vél, hiszen a bántalmazást nem látja, mert a bántalmazó fél a külvilágnak csak a kedves, ám hamis arcát mutatja. Ugyanebben a kapcsolatban az áldozat kínlódik, viszont valamilyen oknál fogva sokáig képes reménykedni abban, hogy a helyzet változni fog, ráadásul a társadalmi elvárások is ebbe az irányba terelik. És valóban: minden egyre rosszabb lesz.

Szépen indul (bár vannak intő jelek), majd fokozatosan pokolivá, de legalábbis pokolian feszültté és szorongatóvá válik a helyzet. Az erőszak eleinte csupán a kommunikációban jelentkezik, majd egy idő múltán megjelenik a fizikai agresszió is. Mindezekhez társulnak tipikus viselkedésformák a bántalmazó részéről: bagatellizálás, megőrjítés, passzív agresszió, gúnyolódás stb.

A könyv legvégén található egy kis használati utasítás ahhoz, hogyan ismerjük fel, hogy miképpen működik az agresszor. Valamint megismerhetjük néhány bántalmazó kapcsolatból kiszállni tudó nő esetét is, gyerekekkel vagy azok nélkül, egyedül vagy segítséggel.

A szerző mindezt könnyen befogadható formában tárja elénk, az olvasó mintha beszélgetést hallgatna. Olykor talán inog is egy határmezsgyén, ami a műfaját illeti, mivel bizonyos szinten dokumentál, egy másik vonatkozásban meg majdnem úgy olvasható, mint egy kisregény. Természetesen – sajnos – nem az, hanem rögvalóság. Hajnal szerintem sietett, lendületben, sőt indulatban volt. Érezhetően sarkallja a tenni akarás azokért a nőkért – mert jellemzően róluk van szó –, akiknek elég volt egy rossz döntés, és erre az iszonyatosan nehéz útra léptek, valamint azokért a gyerekekért, akik kénytelenek ilyen családi háttérrel felnőni, majd valószínűleg – mivel sajnos a mintát követik – tudattalanul továbbadni azt.

A könyv segít, bátorít, mert őszinte, mert kimondja azt, amit sokan nem mernek kiszolgáltatottságuk miatt. Így feledteti azt, hogy a kiadvány stilisztikai és egyéb irodalmi szempontból esetleg kifogásolható itt-ott. Nem szórakoztatás a célja, hanem figyelemfelhívás.