Bakonyi Csilla, az örök kétkedő színésznő

A Borsod megyei Tiszaújvárosból Budapesten, Tinnyén és Pákozdon át vezetett Bakonyi Csilla színésznő útja Székesfehérvárig. A sporttagozatos iskolában, ahová járt gyermekként, nem csak az atlétikára, s a kosárlabdára, hanem  a versmondásra és az énekkarra is jutott ideje.

- Rengeteget jártunk színházba a szüleimmel és az iskolával is. Egy alkalommal Debrecenben a Légy jó mindhaláligot néztük meg, amikor egyszerűen bevillant, nincs más utam, mint a színészet.  Onnantól pontosan tudtam, hogy ez lesz az én feladatom, hivatásom. Később Tiszaújvárosban nyolc hónapig próbáltuk egy helyi színjátszó csoporttal tinédzserként a Nyomorultakat. Innen egyenes út vezetett Budapestre, s bár a főiskolára nem vettek fel, két színitanodában is lehetőséget kaptam. A tanodás évek alatt többször felvételiztem a főiskolára, de a második rostánál tovább sosem jutottam. Végül prózai okok miatt nem próbálkoztam többet, elveszítettem édesapámat, s pénzt kellett keresnem. Játszottam a Fiatalok Színházában, majd amikor Szurdi Miklós lett a Vörömarty Színház igazgatója, hívott Székesfehérvárra. Kilenc éve játszom már itt.  A Szeget szeggel című darabbal debütáltam a fehérvári közönség előtt, ami több szempontból is jó élmény volt: ebben a darabban találkoztam a férjemmel, s bár a bátyámat játszotta, gyorsan egymásra találtunk, összeházasodtunk. Aztán jöttek is a gyerekek - mesélte Bakonyi Csilla. A színésznő elárulta, ugyan férje tősgyökeres fehérvári, hosszabb út vezetett a ma már a megyeszékhelyen található otthonukhoz. 

Korábban a Pest megyei Tinnyén laktak. - A  kertes házas létet fel kellett adnunk, amikor megszülettek a gyerekek, hiszen nagyon nehéz volt velük ingázni. A nagyszülők pedig székesfehérváriak, s nagyon sokat segítenek nekünk. Nélkülük sokkal nehezebb lenne megoldani mindent. Így a gyerekek számára a nagyszülők igazán biztos pontot jelentenek akkor is, ha nekünk a férjemmel a munkánk miatt utaznunk kell. Hiszen fiam, Dani  6 és fél éves, míg a kislányom, Lili Dorka  5 éves. Kisfiam ma már iskolás, így egy-egy nap igazi kihívás. Apránként szoktunk ehhez hozzá, de nem könnyű. Szerencsére  rugalmasak a gyerekek. Az is nehéz, hogy nem nagyon tudunk előre tervezni, így amikor van egy kis időnk, azt együtt töltjük, s ha tehetjük, a szabadban. Korábban kertes házban laktunk, most pedig a belváros szívében élünk. Sokat bringázunk, görkorizunk, de szeretek például varrni is.

A gyerekek mellett nem mindig egyszerű ráhangolódni egy új darabra. De mint mindenki, Bakonyi Csilla is igyekszik  a megtanulandó szövegre koncentrálni. Már csak azért is, mert nem mindig lehet improvizálni. Ráadásul a színésznő elárulta, hogy nevetős típus. 
- Otthon vajmi kevés lehetőség van arra, hogy  szöveget tanuljak. Legfeljebb  esténként, amikor a gyerekek már elcsendesednek. De hát mindig történik valami, és mindig szükségük van valamire... Így a színházban minden szabadidőmben és a próbákon is arra törekszem, hogy a lehető leggyorsabban megtanuljam a szövegemet.

Bakonyi Csilla több elismerést kapott már, ennek ellenére  örökös kétkedő. 
- Bár nagyon jólesik, hogy a közönség szeret, s a kollégáktól  pozitív visszajelzést kapok, de a nagy kérdőjelek mindig ott vannak, és remélem maradnak is - mondta. Hozzátette, szerepálma sincs,  így szívesen fogad minden lehetőséget. Igaz, ma még furcsa  életstádiumban van, lavírozik  szakmája és a családja között, hogy mindig megtalálja az egyensúlyt. - A gyerekek kicsik, így  feléjük billen a "mérleg". De a színészet épp oly fontos számomra.