Az olvasás igenis fontos!

Én, mint egy átlagos gimnazista diáklány szeretnék mindenkit arra buzdítani, hogy olvasson, hiszen a könyvek rengeteget tudnak adni nekünk. Ha rossz passzban vagyunk és nincsen kedvünk beszélgetni senkivel, vagy csak egy kicsit el szeretnénk meneküli a problémáink elől és kiszakítani magunkat ebből a rohanó világból, válasszunk egy csodás könyvet a roskadásig telipakolt polcokról.

Türr István Gimnázium

Merthogy csurig vannak a polcok. De a könyvek nem dísztárgyak, ők igenis az életünk részei, részesei, társaink, barátaink. Jóban-rosszban.

Igen, tudom ez a mai generációban, mint ahogy azt szokták egymás között mondani a fiatalok „gáz”. Mindenki csak az elektronikus kütyük világában él és nem is tudja, milyen jó lehet egy teljesen más helyre csöppenni a könyvek segítségével. De az ilyenekkel nem szabad törődni. Ha valaki azt mondja, hogy ciki az olvasás, csak csukjuk be szimplán a fülünket és tegyük azt, amit tenni szeretnénk.

Mondjuk elbújni a meleg takaró alá, forró csokit szürcsölni és olvasni. Olvasás közben más világba repülni, engedni a betűk varázslatának, olvasni és csak olvasni, szakadatlan, szüntelen. Nagyon hasznos tud lenni szókincs bővítés és helyesírás fejlesztés szempontjából is, illetve megmozgatja a fantáziánkat ez a fajta kikapcsolódási forma. Ki nem szeretne egy borongós esős napon csak leülni az ablak mellé egy bögre forró tea mellé és olvasni egy számára érdekes könyvet?

Meg kell említeni természetesen, hogy nem mindenki ugyanolyan és nem mindenkit köt le mondjuk egy történelmi könyv, de ezen is hamar segíthetünk és mindenki megtalálhatja az érdeklődésének megfelelő könyvet. Szerencsére az én osztályom többsége él ezzel a lehetőséggel, vannak esetek amikor diáktársainkkal és barátainkkal ugyanazt olvassuk és másnap megadatik a lehetőség, hogy kibeszélhetjük a karaktereket. Ki milyennek képzeli el a főszereplőt és kinek ki a kedvence.

Meglepetésünkre a válaszok igencsak eltérőek, ebben megmutatkozik, hogy mindenki úgy alakítja a szereplők fizimiskáját, a történet menetét, ahogy akarja. A fantáziánknak nincs határa! Ezért is szép ez a műfaj, főleg mikor elveszhetünk a betűk világában és egy kicsit “eltűnhetünk” a hétköznapok taposómalmából. Akár az iskolában is! Igen, igen, iskolában is eltűnhetünk, na, jó, nem észrevétlen, de nem is kell észrevétlennek lenni.

Jó dolog láttatni másokkal, hogy a betűk, a mesék szerelmesei vagyunk. Szerelmünkkel például az én iskolámban is randevúzhatunk: van ugyanis olvasósarkunk! Kulturált, kényelmes, olvasásra csábító. Mindig ül ott valaki, mindig olvas ott valaki. Mindig varázsol ott valaki. Mindig!