Emlékeim a Séta-táborról

Ezúttal azonban nem a családommal, hanem hasonló korú fiatalokkal együtt vehettem részt egy médiatáborozáson. Az utazás előtti napokon vegyes érzések kavarogtak bennem, félve az ismeretlentől. Amikor azonban megérkeztem, a táborvezetők szeretettel és ajándékokkal fogadtak minket, így már kíváncsian vártam a továbbiakat. Amikor mindenki megérkezett a különböző megyékből és iskolákból, csoportokra osztottak minket. Elfoglalhattuk a szállásunkat, ami tiszta és kényelmes volt. A szobatársaim is kedvesek voltak. Ezek után nagyon finom ebédet kaptunk, az étteremben, ahol kíváncsian méregettük egymást.

Sok idő nem volt beszélgetni, mert kezdődtek az előadások. A tábor célja volt, hogy megismerjük a média világát, előnyeit és hátrányait. Bepillanthattunk a kulisszák mögé, kicsit eljátszhattuk, hogy filmrendezők vagyunk. Belekóstolhattunk a digitális kultúra világába, az újságírás rejtelmeibe, a médiapiac számadataiba… Az előadásokat ismert és kevésbé ismert személyek tartották. Nekem Pachmann Péter A világ a médián keresztül című előadása tetszett a legjobban. Sok érdekes és elgondolkodtató újdonságot hallottam. A programok sűrűek, hosszúak és folyamatosak voltak, így hamar elfáradtam. Persze kaptunk szabadidőt is, amit nagyon élveztem. Hétfőn filmet forgathattunk, ami igazán izgalmas és szórakoztató volt. Az idő innentől már kedvezett nekünk: a nap kisütött, és végig így is maradt. Kipróbálhattuk a kalandparki játékokat: vízibicikliztünk, boboztunk, hófánkoztunk, fatutajoztunk, fociztunk, gokartoztunk, állatokat simogathattunk. Ezeket a programokat nagyon élveztem, és jó volt korombeliekkel átélni. Az utolsó napra hagyták a meglepetést, amit mindenki várt. Kaptunk nyolc hordót, deszkákat és spanifereket, ezekből hajót kellett építeni, amelyre nyolc főnek fel kellett tudni ülni, és még beevezni a szigetre, amely a tó közepén áll. Összesen négy csapatot alakítottak ki. Persze ez volt a legviccesebb kaland, hiszen sorra dőltek be a gyerekek a vízbe, hol a nevetéstől, hol a rosszul összeszerelt tákolmányokról. A tutaj megépítése szakértelmet igényelt, és büszkén mondhatom, hogy az én csapatom lett a második. Mi nem estünk bele, de az első hajó teljes legénysége a vízben kötött ki. Szerencsére mindenki jó bulinak fogta fel, és nevetve, csuromvizesen úsztak partra. Ezekről a pillanatokról videó is készült.

Hamar eltelt ez a három nap, új ismerősöket szereztem. Sok újat tanultam, amit hasznosítani tudok már most is. Köszönöm a lehetőséget az iskolámnak és a Séta-tábor szervezőinek is ezt a felejthetetlen kalandot.