Gazdátlan állatokat látogattunk meg

Csortos Melinda osztályfőnök tanár nénink vezetésével és felügyeletével majd’ húszan leptük el a menhelyet, ahol kutyusok és cicusok vártak már. Azt sem tudtuk, hová nézzünk, kit simogassunk, kinek adjunk jutifalatot, kivel szelfizzünk, hogy fogadjuk a boldog ugrálásokat. Mindenki nagy örömmel, érdeklődéssel járta be a kidobottak, betegek, öregek lakhelyét. Merthogy itt elsősorban ilyen állatok élnek.

A menhely tiszta, rendezett, szép volt. Nagyon tetszett az, hogy mindent újrahasznosítanak, és mindennek helye van. Először Emmát látogattam meg. Emma egy lábsérült kutya, de nagyon szépen jár. Szívtelen „gazdája” kidobta, mert bal mellső lába kacska. Utána a macskákat néztem meg. Mindegyik ketrecet végigtanulmányoztam. Volt egy elkerített rész a beteg állatoknak. Őket különös törődéssel veszi oltalmába Ibolya néni, ad nekik szemcseppet, gyógyszereket. Kedvenc macskám Thomas volt, aki három lábbal él, mert egy csúnya és kezeletlen balesetből kifolyólag amputálni kellett a lábát.

Ibolya néni azt mondta, hogy már nyuszi és madár is volt a menhelyen. Nagyon sajnáltam, hogy amikor ott voltunk, nem láttunk nyulakat, de én így is jól éreztem magam. Nekem egy Szeder nevű kutya tetszett meg a legjobban. Sajnos Szeder nagyon félénk kutyus, s bizony időbe tellett, míg kijött menedékéből, s elfogadta a jutifalatot. Nagyon élveztem a menhelyi pár órát, igazán kedves vendéglátásban részesültünk. Láthattuk, mit jelent a szerető gondoskodás az öreg, beteg, kidobott állatkáknak. Akiknek bizony ez az utolsó menedék, ők itt élnek, laknak, nagyon kicsi az esély, hogy családhoz kerülnek. Nekik Ibolya néni a családjuk. A tanulságos és felejthetetlen menedéklátogatásról még sokat beszéltünk az iskolában és otthon is. Az osztály nevében mondhatom, hogy mindenki jól érezte magát.