Rajzolt hősök

Az egyik legjobb ilyen képregénypélda az X-Men, az én külön kedvencem, mert ez a képregény eszméletlen tanulságokat tud átadni e témával kapcsolatban. Megmutatja egyfelől, hogy az emberek milyen rossz irányba haladnak azzal, hogy kitaszítják a különcöket, másfelől, hogy a képregények igenis tanulságosak és nem gyerekesek. Az X-Men képregény tökéletesen tárja fel, hogy az emberek nagyon is sokat ítélkeznek, és nem fogadják el a kü­lön­bö­ző­(sé­g)eket. Megítélik az ártatlanokat: kitaszítják az őszinte és semmit el nem követő embereket a társadalomból, csupán azért, mert mások…

Sok olyan X-Men karakter van, akikkel lehet azonosulni, és a valós embereknél is találni rájuk példát. Magamat például Mistic álarca mögé tudnám sorolni, mert Mistic egy alakváltó, amit lehet úgy értelmezni, hogy titkolja az igazi külsejét és természetét, továbbá azt, hogy ő mit szeretne az élettől. Érzéseit is fél elmondani, és csak a vele nagyon közeli barátságban lévő emberekkel osztja meg. Mistic tehát olyan ember szimbolikus karaktere, aki szeret inkább magának lenni, aki nem meri teljesen felvállalni magát, és inkább különféle álarcok mögé bújik.

Az X-Men képregény pontosan elmeséli a jelenséget, hogy az emberek többsége máig nehezen fogadja el és kezeli a különcséget, de egyúttal megmutatja, hogy akarattal sikerülhet megszabadulni az előítéletektől. Nem kell az embereket nekünk tetsző vagy nem tetsző csoportokba sorolni. Továbbá az X-Men azt is hangsúlyozza, hogy az, ha valaki más, mint a többiek, nem baj, sőt adottság, amellyel ki lehet tűnni, nem kell szégyellni, sőt bátran fel lehet vállalni. És ha jobban belegondolunk, akár mi is lehetnénk hősök, akik nem ítélkeznek, nem bántanak, nem gorombák, de segítenek másoknak, akkor is, ha nem ismerik.

Hiszen lehet, hogy az a kis segítség, legyen akár csak egy jó mondat, megváltoztatja az illető életét, míg egy rossz cselekedet akár életre szóló traumába is sodorhat.