2010.06.14. 14:02
Hamlet focizik
Emlékszem, a japán-koreai vb alatt a helyi nézők különböző nemzetek mezeit húzták magukra egy-egy meccsen, hogy a kevésbé tehetős és a távoli ázsiai országokba kiutazni nem tudó népek csapatai se maradjanak szurkoló nélkül.
Mi is egy kicsit így vagyunk a szerkesztőségben, én néhány hét erejéig a nagy mesemondó, Andersen és a lego hazájának lelkes drukkere lettem.
A választás nem véletlenszerű, egyrészt mindig is szimpatikus volt a kis skandináv ország, másrészt éppen a világbajnokság ideje alatt készülök meglátogatni.
Igaz, mindössze két napig leszek Dániában, de éppen ekkor rendezik a Kamerun elleni meccset, melyet egy füstös koppenhágai kocsmában tervezek megnézni egy üveg méregdrága dán sörrel a kezemben (majd a gyomromban) sok nagydarab, szőke, nagyon hangos viking férfi társaságában.
Aztán meg itt volt a 1992-es Európa-bajnokság, amikor a jugoszláv csapat kizárása után a délszláv csapat helyett dánok jutottak ki, de ezt csak akkor tudták meg, amikor már a strandon pirították hófehér hátsójukat, és mit ad isten, az esélytelenek nyugalma olyannyira megszállta őket, hogy a végén megnyerték az Eb-t.
A német-dán meccset egyébként éppen német ismerőseinkkel együtt néztük akkor, és bár majdnem kiugrottunk a bőrünkből örömünkben amikor a dánok gólt rúgtak (mert ki drukkol a németeknek..), udvariasságból szomorú és csalódott szemekkel csak annyit mondhattunk: oh, schade, schade.
A művelt dán focidrukkereknek egyébként nem kell túl sok dátumot bemagolniuk amikor a vb-k történetét tanulmányozzák, mert bár Dánia volt a kontinentális Európa egyik első országa, mely futballozni kezdett, és itt található jó néhány a világ legrégebbi klubjai közül, először csak 1986-ban jutottak ki a világbajnokságra.
1990-ben és 94-ben nem értek oda, 1998-ban azonban ismét fent volt a hullámvasút, akkor egészen a negyeddöntőig meneteltek. 2002-ben a második fordulóig jutottak, 2006-ban pedig megint nem jutottak túl a selejtezőkön. Úgyhogy – a hullámvasút szisztéma szerint – ebben az évben ismét remekelniük illik.
Az első meccset elnézve a tündöklést még egy kicsit titkolja Morten Olsen csapata, a narancssárga tulipánok két gólt jegyeznek első meccsükön. Úgyhogy most biztos rendelnek még egy sört a koppenhágai kocsmák vendégei. Mert inni csak a győzelemre és a vereségre szabad.
