Különleges verseny: mozgás-, hallás- és látássérültek is síeltek Eplényben

Nem mindennapi eseménynek adott otthont az eplényi Nordica Síaréna, ahol ezúttal sérült és fogyatékkal élő embertársaink versenyeztek.

Fábián Attila, a paralimpiai sícsapat vezetője elmondta, 15 éve rendezi meg a szövetség ezt a bajnokságot, de eddig mindig Ausztriában bonyolították le, s maximum négy-öt versenyző tudott részt venni azokon. Most teljes a siker, hiszen a korábbi létszám a sokszorosára növekedett, s ez az eplényi helyszínnek köszönhető – összesen 37 parasportoló tette próbára tudását. A kétnapos viadalon óriás-műlesiklásban és szlalomban tartottak két-két futamot, ideális körülmények között.

A fogyatékkal élők alpesisí-bajnokságán óriás-műlesiklás és műlesiklás (szlalom) versenyszámban hirdettek győztest. Lelik Ferenc a gerincsérültek számára kifejlesztett bobban ülve versenyzett. (Fotó: Nagy Lajos)

Az ép, egészséges emberek számára minden mozgás természetes, magától értetődik, a parasportolók viszont alaposan megküzdenek minden apró sikerért. A látássérülteket, vakokat egy társ segíti, aki a sportoló előtt haladva mikrofonon keresztül navigál. Érdekes volt megtapasztalni a két ember közötti feltétlen bizalmat, az örömöt, amit a futam teljesítése jelentett mindkettejüknek.

Akadt, aki fél lábon, egy léccel ment végig, sokszor olyan gyorsan, hogy az bármelyik másik síelőnek becsületére vált volna, de olyan is, aki speciális, kerekes székeseknek kialakított bobbal suhant végig a lejtőkön.

A látássérülteket segítők vezették végig mikrofonnal az eplényi pályákon (Fotó: Nagy Lajos)

Fábián Attilától megtudtuk, egy ilyen gerincsérülteknek kialakított bob bizony 4–6 ezer eurót is kóstálhat, ezért hazánkban még nem igazán elterjedt a használata. Pedig azok, akik szert tudtak tenni erre a szerkezetre, azt mondják, a hagyományos síelés élményét adja vissza.

Katona Ottó harmadik lett óriás műlesiklásban (Fotó: Nagy Lajos)

Fábián Attila kifejtette, sajnos hazánkban még gyerekcipőben jár a parasport, ezen belül pedig a síelés. Tőlünk nyugatra már régóta tudják és tapasztalják is, a sérült embereknek mennyire jót tesz a sport, milyen ragyogó eredményeket lehet elérni vele a rehabilitációban vagy az egyén mentális fejlődésében. A sport sok esetben gyógyírt, feltöltődést, hasznos időtöltést, segítséget jelent a mozgásában, hallásában, látásában korlátozott, esetleg fogyatékkal élő embertársaink számára. A szakvezető reményét fejezte ki, hogy egyre többen ismerik fel a parasport jelentőségét és minél több sérült társunkon segíthet.