Véget ért egy fejezet: Ary György szegre akasztotta a nyakkendőjét

Gyuri úr - így szólították a veszprémi klubnál - egy koccintásra és egy kis emlékidézésre összehívta azokat a munkatársait, barátait, haverjait, akikkel együtt dolgozott a klubért, majd ahogy a kezdetekkor ígérte, a meghívottak előtt szegre akasztotta nyakkendőjét Baum Ferenc törzsszurkoló, nagydobos fantasztikus klubrelikviákat őrző emlékhelyiségében. Ennek persze története van, amit elmondott a meghívottaknak.

Emlékidézésre hívta össze munkatársait, barátait, haverjait, akikkel együtt dolgozott a klubért

- Csak egy kicsit viselt meg, amikor közölték velem, hogy nincs tovább - emlékezett a szomorú pillanatra Ary György. - De gyorsan túltettem magam rajta, mert egy "ballagásként" fogtam fel az egészet, amivel véget ért egy gyönyörű fejezet az életemben. Mert történt, ami történt, nekem ez a klub, a csapat az életem, és az is marad. Büszke vagyok arra, hogy itt dolgozhattam ennél a világhírű egyesületnél, ahol rengeteg barátot szereztem. Ahogy mindig is említettem, én a hússzor-negyvenes napszámosa voltam sokakkal együtt, de ez megtiszteltetés volt nekem. A meccsnap pedig mindig ünnep, bármikor, bárkivel is játsszanak a fiúk. Ezért zakó, nyakkendő dukált minden összecsapáshoz. Nos, ezt a nyakkendőt akasztottam most szegre a barátaim előtt, akikről tudom, hogy történjen bármi, ők is rajongva szeretik ezt a csapatot, ahogy én is. Tudják, hol a helyük a rendszerben, ahogy én is. Ezért is hívtam meg őket egy koccintásra, egy kis nosztalgiázásra, emlékidézésre.

És bizony ez megtörtént. Kötetnyi remek, humoros, vidám történetet idéztek fel, ami keretbe foglalta Gyuri úr tizenhét évét.

Az utolsó pillanatban betoppant dr. Sydó Tibor csapatorvos is, aki a közös fotót, kollégájával, dr. Mahunka Zsolttal együtt lekéste ugyan a munkája miatt, de már a kardiológus dokinak is vannak olyan történetei, amellyel még vidámabbá vált a nyári, baráti találkozó.

Zakó és nyakkendő dukált minden összecsapáshoz, a nyakkendő most szegre került
Fotó: Zwicker Tamás

Ary György hiányzik majd a hússzor-negyvenes mellől. Megszoktuk már, hogy ha valami probléma van meccs közben, ő azonnal ott van a pályán és segít. Hálót kötözni, reklámfelületet ragasztani, hordozni, cipelni. Edzőt, játékost sajtótájékoztatóra hozni, utazást szervezni, jó hangulatot teremteni és persze vicceket mesélni. Mert ez mind Gyuri úrhoz tartozott.

A mérkőzések hangulatait, arcait is fotózó és archiváló "mindenes" a kritikáit is igyekezett humorba csomagolni. Mostanában csak nosztalgia-újságíróként emlegetett a korábbi nagy csatákat, remek eredményeket elért sportolókról, sportvezetőkről írt cikkeim miatt. De azt ő is nagyon jól tudja, hogy akire emlékeztetnek és emlékeznek, az bizony valami fontosat letett az asztalra. Ez történt most veled is, Ary György...