A karácsony illata - Ali doktor a kosárlabda-mérkőzések állandó résztvevője

Ez meglehetősen régen történt, sőt már az is, hogy Veszprémbe került (1982-ben). Az egyetem elvégzése után ugyanis a megyeszékhely kórházába hívták, és ő örömmel jött. Nem bánta meg, itt is telepedett le.

- Sokan a nevem alapján nem is tudják, hogy libanoni vagyok - meséli dr. Ballouk Ali, akit ismerősök és ismeretlenek természetesen Ali doktornak szólítanak. - Már diákkoromban szimpatikus volt, amit az országról hallottam, és nem is csalódtam, jól érzem magam Magyarországon, évek óta magyar állampolgár vagyok, ezt mondhatom második otthonomnak. Azért nem az elsőnek, mert Libanonban születtem.

Az orr-fül-gégész szakorvos szívesen mesél hazájáról, noha jó néhány olyan gondolatot is megoszt velem, amelynél a lelkemre köti, hogy ne írjam meg.

- Édesapám az egyetemi évek alatt meghalt, hat testvérem szétszóródott a nagyvilágban - avat családi titkaiba az arabul, angolul, franciául és immár magyarul is remekül beszélő orvos. - Anyukámmal hetente telefonon beszélünk és évente meglátogatjuk, ő is volt már többször nálunk. Sajnos a hetvenes évek közepétől a kilencvenes esztendők elejéig tartó polgárháború, majd a 2006-os harcok szinte minden barátomat elüldözte a környező országokba. Bosszant a dolog, mert a libanoni békés, vidám nép, és kizárólag kereskedelemből és turizmusból él.

Megemlítem, hogy nálunk meglehetősen sok az általánosítás, ha az arab országok vagy azok lakói kerülnek szóba.

Nagy lélegzetet vesz, mielőtt elmondja véleményét:

- Személyesen soha nem éltem át ezzel kapcsolatos negatív élményt. Libanonban tizennyolc elismert vallás van, de például az osztálytársaim közül egyről sem tudtam, hogy ő melyik hívője. Ugyanígy nem volt ez téma Budapesten a kollégiumban, ahol tizenketten voltunk egy szobában, egy-két külföldi és a magyarok. Azok voltak egyébként életem talán legszebb évei - teszi hozzá mosolyogva, és érzem, ezt a témát lezártnak tekinti.

Veszprémben a diákolimpiákon és a kosárlabda-mérkőzéseken Ali doktor mindig ott ül a lelátón.

- Hazámban a kosárlabda és a röplabda, illetve a tengeri sportágak a legnépszerűbbek. Az egyetemen fociztunk, tollaslabdáztunk, majd később már Veszprémben volt foci- és kosárcsapatunk is. A mai napig tollasozom és teniszezem rendszeresen. Helyettesítőként voltam a férfi kézilabdázókkal Szlovéniában is, de a labdarúgókkal is elutazhattam Belgiumba. A diákversenyeken évek óta segítek, ha kell, csakúgy, mint a kosarasoknak, akiknek természetesen minden hazai meccsét megnézem.

A libanoni ünnepi szokásokról is kérdeztem a háromgyermekes családapát.

- Libanonban is a legnagyobb ünnep a karácsony. Hetekkel az esemény előtt különleges karácsonyillat lengi be az utcákat, ami a süteménysütés következménye. Egy hónappal a neves nap előtt magvakat ültetnek az emberek cserepekbe és a kinőtt zöld növényeket is felhasználják a karácsonyi barlang díszítéséhez, ami az itteni jászol helyettesítője. Az alapital az arak, ami ánizspálinka, ezt vízzel és jéggel isszák, és állandóan ott van az asztalon. Mellette csicseriborsó saláta, padlizsánkrém, falafel, hummusz, kafta, tabule, baklava, kibbi, szőlőlevél, illetve bárányhús kerül a tányérokba. A teljes család 25-én gyűlik össze és tölti együtt az egész napot. A szilveszter egészen más, az elsősorban felnőtt nap, mulatozással. Csakúgy, mint Magyarországon, ahol sok barátom van és rengeteg jót kaptam - fejezte be dr. Ballouk Ali.

Az 57 esztendős orvosnak két fia és egy lánya van. Szomorú, amiért Libanont, a kelet Svájcát időnként háborúba keverik a szomszédos országok. Ma is izgalommal meséli a történetet, hogy 2006-ban családostól jártak otthon és remekül telt az idő. Semmi előjelét nem tapasztalták annak, hogy hazajövetelük után egy héttel kirobban egy újabb háború Bejrútban. Márpedig így történt, másfél millió turista rekedt a fővárosban, és csupán a szerencsén múlt, hogy ők néhány nappal az eset előtt már elutaztak.