Erőt adó siker: Pars és Rédli volt a vendég

A sportolókkal a frissen átnevezett Csermák József Rendezvénycsarnokban több mint száz helyi diák előtt Mosonyi József beszélgetett.

Rédli András, aki az idei budapesti vívó világbajnokságon szerzett csapataranyérmet, hazai pályán szerepelt . A párbajtőröző ugyanis tősgyökeres tapolcai.

- Minden zegzugát ismerem a csarnoknak, volt alkalmam vívni is itt. Focival kezdtem, de nem sokkal később már a vívóteremben találtam magam. Minden nap Boczkó Gáborék (a magyar férfi párbajtőr első számú versenyzője, szintén tapolcai származású - a szerk.) előtt mentem el, ahol Gábor édesapja, Gyula bácsi minden alkalommal megkérdezte, mikor kezdek már vívni? Végül anyukám parancsolt be a vívókhoz. Jó közegbe kerültem, ráadásul a kezdeti sikerek is jöttek, úgyhogy motivációban nem szenvedtem hiányt. Mindenképpen kiemelném nevelőedzőm Borosné Eitner Kinga nevét, aki máig a vidéki vívás motorja - mesélte a párbajtőröző, aki jelenleg a fővárosban él, de maradt az Sz-L Bau Balaton Vívóklub sportolója.

Sikeres sportolók: Pars Krisztián (balra) és Rédli András fiataloknak mesélt versenyzői élményeiről (Fotó: Penovác Károly)

A sikeres sportolói pályafutás mellett diplomákat szerző Rédli a fiataloknak elmondta, mindenkit bátorít a sportolásra, s ha már elkezdték, koncentráljanak megfelelően, és adjanak bele apait-anyait.
- Rengeteg mindent köszönhetek a vívásnak, olyan dolgokat, amelyeket civilként nem lett volna lehetőségem átélni. Például olyan helyeken jártam, ahová biztosan nem jutottam volna el - fogalmazott a 30 esztendős vívó, kiemelve: ami az előnyöket illeti, természetesen messze nem csak az utazásról van szó, az idei vb-siker például igazán elképesztő érzés volt .

Kísértetiesen hasonló elképesztő érzést élhetett át a londoni olimpia dobogójának legfelső fokán Pars Krisztián. A körmendi születésű szentgotthárdi kalapácsvető már nagyon fiatalon megízlelte a siker ízét.
- Minden az általános iskolában kezdődött. Sok mindennel foglalkoztam, aztán jött a kalapácsvetés - kezdte a 31 éves sportoló, aki 1999-ben mindössze másfél évnyi dobás után ifjúsági aranyérmet szerzett.

Pars Krisztiánt a szombathelyi dobópápa, Németh Pál saját fiaként nevelte. A rendkívül elhivatott szakedző nem élhette meg tanítványa londoni sikerét, 2009-ben elhunyt.
- Nagyon nehéz időszak volt. Pali bácsi a 2008-as olimpiát követően kicsit megelégedett, és nem sokkal később el is ment.

A tehetséges kalapácsvető felkészítését a dobópápa fia, Németh Zsolt vette át. Vele más volt a közös munka, az eredményesség viszont nem változott.

- Úgy gondolom, hogy minden a kitartáson és az akaraton múlik, azon, hogy mennyire veszed komolyan azt, amit csinálsz. Alapozáskor tíz fiatal kalapácsvetőből hat elmegy. Nem könnyű, viszont a siker az, ami később erőt adhat - adott át néhány fontos tudnivalót tapasztalatából az ötkarikás aranyérmes.

Pars Krisztián a 2008-as pekingi olimpián negyedik helyen végzett. A játékok után robbant a bomba, a második és a harmadik helyezettet is doppingoláson érték. A magyar kalapácsvető a második helyre került, de hosszas huzavona után (2010-ben) kiderült, csak képzeletben, mert a fehérorosz sportolóktól végül mégsem vették el az érmeiket. A vétkesek a kínai laboratórium hiányosságaira hivatkozva fellebbeztek. Pars az esetet nagyon fura ügyként jellemezte, hozzátéve: szerinte az a korrekt, hogy amennyiben valaki vét a szabályok ellen, az bűnhődjön is.