2019. 09. 17. 06:30 | [email protected]

Napjaink játékos-alkatrészeket működtető egyenfutballjában ritka, hogy egy szurkolótábor egyetlen egyéniségért, „fazonért” várjon egy mérkőzést.

Az még ritkább, ha ez mindkét csapat híveire érvényes. Az viszont már egészen különleges, ha a két fél ugyanazért a személyiségért rajong. Szombaton, a Paks–Ferencváros találkozón ez a csoda is megesett.

Böde Dániel 350. bajnokiján szerepelt, ebből kereken 200-szor a Fradiban lépett fel, következett tehát számára a 150. paksi alkalom. Korunk világvándor labdarúgóinak többsége sehol sem lel, nem is vágyik otthonra, csupán gyakran változó munkahelyére jár be dolgozni. Ehhez képest Bödének két otthona is van. Húszévesen szerződött Paksra, ahol hat szezont húzott le, majd következett hét ferencvárosi évad, és nyáron a visszaköltözés. A Fradi elmúlt éveinek leginkább emberközeli, legeredetibb, talán kijelenthetjük, legrokonszenvesebb alakja nem feltétlenül önszántából, de bölcs belátással igazolt ismét Paksra.

Amikor a szombati bemutatáson a műsorközlő a tizenhármas számhoz ért, és nevében az ö hangot latinos hosszúságúra nyújtotta, két tábor is harsány üdvrivalgásban tört ki.

A történetet az emelte volna népmesei szférába, ha Böde győztes gólt rúg, de nem ünnepel, hanem szenvtelenül fogadja a társak gratulációját, esetleg fél szemmel kisandít az FTC kispadjára, azt fürkészve, előző trénere szokásos, érzelemmentes ábrázatán legalább egy árnyék átsuhan-e.

A mese azonban elmaradt, győzött a harmadik évezred rideg futballvalósága.

A Rebrov tábornok által katonásan hadrendbe állított Ferencváros kivetette magából a civileket, így masírozott fel az Európa-liga főtáblájára, és szombaton így hódította meg Paksot is. Ellenállást nem tűrően, 4–0-lal.

Böde Dániel tehát nem talált be a kapuba, miként ebben a bajnokságban, paksi színekben még egyetlenegyszer sem, azt sem sikerült éppen az FTC ellen bebizonyítania, hogy kár és korai volt lemondani róla. A meccs lefújása után mégis ismét mindkét oldalon őt éltették.

Ez is azt mutatja, hogy a futballt nem kizárólag gólra játsszák. Ha így lenne, a magyar drukkerek jó ideje még saját maguknak is nehezen magyaráznák meg a létezésüket. Ezért kialakítottak és elsajátítottak egy egyedi nézőpontot, amelynek köszönhetően a szlovákok elleni, vesztes Eb-selejtező után is több ezer torokból zúgott a Himnusz. Mert nálunk már nem csak az számít, ki győz. Hanem az is, kit tartunk érdemesnek a győzelemre.

Címkék

Hozzászólások