2020. 07. 15. 06:30 | [email protected]

Valószínűleg nem csak a sportbarátok figyelmét ragadta meg a vasárnapi kerékpárversenyen történt baleset. Tótvázsony és Balatonszőlős között bukott vagy ötven bringás, miközben nyolcvan kilométer/óra körüli tempóban száguldottak le egy helyenként 10 százalékos lejtőn. Sokan sérültek meg, néhányan nagyon súlyosan.

Kerékpárversenyen mindig benne van a pakliban a bukás lehetősége, akár a tömegbukásé is. A szervezők feladata, hogy olyan útvonalat jelöljenek ki, amely önmagában a legkevésbé hordozza magában a balesetveszélyt. Értelemszerű, hogy ha a rajt után nem sokkal hosszú, meredek lejtő vár a mezőnyre, akkor egyszerre nagyon sok versenyző fog egyszerre lezúdulni ott.

Minél népesebb a mezőny, annál nagyobb a valószínűsége, hogy valaki hibázzon és tömegbukást okozzon. A versenyek első kilométerein mindenki acélosnak érzi magát, a bringások java része erején felüli tempóban igyekszik haladni, elragadja őket a hév. Olyanok is az élbolyhoz próbálnak csapódni, akik aztán a mezőny utolsó harmadában érnek célba.

Bolyban bringázni rutint, higgadtságot és nagy figyelmet igényel. Az amatőr versenyeken sokan figyelmen kívül hagyják ezt, és ezzel akaratlanul is a balesetbiztosítók nyereségének minimalizálásán dolgoznak.

Sok amatőr a verseny közben ébred rá, hogy másodmagával ül a bringán: a majré kapaszkodik a hátuk mögött.

A boly sűrűjében tempózva, technikás, lejtős szakaszokon szembesülnek vele, hogy veszélyes, amit csinálnak. Az tudja a lehető legsikeresebben teljesíteni a versenyt, aki elég erős, ügyes és szerencsés ahhoz, hogy ne kapjon defektet, és a lehető legmesszebb tud maradni a majrés sporttársaktól.

A kerékpárversenyeken időről időre kialakulnak olyan csoportok, amelyeknek a belső dinamikája elárulja, hogy abban bizony mindenki csak jönni akar, menni nem. Azaz senki sem vállalja a vezetést, nehogy az ő fáradozása révén szerezzenek előnyt a többiek.

A vasárnapi versenybaleset, teljesen magától értetődően, olyan időszakban történt, amikor mindenki menni akart. A versenylázat is be kellett volna számítaniuk a szervezőknek az útvonal kigondolásakor. Ha a verseny elején ellenkező irányban haladtak volna a kerekesek, az a két kilométeres, tíz százalékos emelkedő kellően megnyugtatta volna a kedélyeket, alaposan megrostálta volna a mezőnyt ahhoz, hogy ekkora baleset történhessen a későbbiekben. De azt sem feledhetjük, hogy miként rózsa nincs tövis nélkül, úgy bringaverseny sincsen bukás nélkül.

Hozzászólások