2020. 01. 24. 06:30 | [email protected]

A férfi kézilabda Európa-bajnokság alatt ismét érdekes fejezetekkel gazdagodott a szurkolói lélektanról szóló ismeretanyagom.

Két hete igyekeztem feltérképezni a valós erőviszonyokat ezen a hasábon, és arra jutottam, hogy nem számíthatunk semmi jóra, legfeljebb a tisztes helytállás várható el a megfiatalított magyar válogatottól. Mindezek tükrében nem állottam olyan badarságokat megfogalmazni, hogy a pontszerzés elég jó lenne, a továbbjutás meg szinte maga a csoda.

Az eredmény ismert, rutintalan csapatunk a csoportban megverte a torna előtt még önbizalomtól duzzadó oroszokat, végletekig kiélezett meccsen ikszelt a mindig mindenhol aranyesélyes dánokkal, és nehezen felejthető második félidővel felőrölte az előzetesen szintén sokkal esélyesebbnek vélt izlandi válogatottat. A fentiek alapján tehát

ez a teljesítmény szinte maga volt a csoda.

Meg is jelentek az előzetesen nagyobb zakóktól rettegő, a csoportból pont nélküli kiesést vizionálókat kiosztó, hurráoptimista hangok minden létező fórumon.

Természetesen ismét előjött a régi lemez, amely szerint a Veszprém és a Szeged elgondolkodhatna végre azon, hogy külföldi sztárok szerződtetése helyett miért nem a magyar fiatalokra építenek.

Aztán a norvégok elleni első félidő újra a földre rántott bennünket, ismét megjelentek a károgók, akik most eleve motiválatlan oroszokról, továbbá nagyképű dánokról és izlandiakról beszéltek, mondván, nem vettek komolyan bennünket, ezért jött ez a kifutott eredmény.

Ám a skandináv éjszakák nem értek véget, mert a későbbi elődöntős szlovénok elleni diadal messze felülmúlt minden várakozást. Mondanom sem kell, a legtöbb szurkoló sima elődöntőbe jutást, a merészebbek már Eb-döntőt vizionáltak. Persze az olimpiai selejtezőre való kijutást itt már szinte mindenki biztosra vette. Meg is jött a teher az addig tét nélkül játszó fiatalokra, a svédek és portugálok ellen a meccsek végén elfogytunk erőben és koncentrációban, így maradt a kilencedik hely.

Az olimpiai kvalifikáció esélyének elszalasztása miatt persze a legtöbben most mélységesen csalódottak. Pedig 24 csapatból lettünk kilencedikek, megelőzve többek között a dánokat és a franciákat is.

Az optimistábbak pedig elkezdtek a 2022-es, részben hazai rendezésű Eb-ről beszélni, hogy majd ott robbanhat be az elitbe a csapat. Nem tudom, hol tartunk addigra a csapatépítésben, de szurkolói nyomás lesz a srácokon, az biztos.

Hozzászólások