Kellemes gond

Pajor-Gyulai László

Év vége van, ilyenkor elmaradhatatlanok a nagy értékelések. Felidézzük a hamarosan hátunk mögött hagyott esztendő legérdekesebb eseményeit, eredményeit, legfontosabb alakjait, és egyben értékelünk is, milyen volt valójában ez az év, mérlegre tesszük a jót és a rosszat, hogy végül véleményt alkothassunk. Ez a mi szakmánkban rutin, hiszen sportesemények híján is ki kell szolgálni az olvasót, de szükség is van e megtorpanásokra és töprengésekre: lefékezve a rohanó tempót jó visszatekinteni és helyrerakni mindazt, amire az események sodrában nemigen akadt idő és lehetőség.

És persze ilyenkor szavazunk is. Megválasztjuk az esztendő legjobbjait sportáganként, kategóriákként, ahogy éppen a kiírás szól. Gyakran az almát vetjük össze a körtével, a legtöbbször komoly vitákat szülnek a végeredmények, de ez egyáltalán nem baj, hiszen ekkor is a sportról, a sport csillagairól, napjaink igazán értékes példaképeiről beszélünk, őket szerepeltetjük a nyilvánosság előtt. Még 

akkor is hasznosak ezek a visszatekintések és szavazások, ha óhatatlanul sértődésekkel járnak.

Minél eredményesebb a magyar sport, annál inkább. Ha csak egy olimpiai bajnokunk van a játékok esztendejében, mondjuk, a férfiaknál, akkor könnyű a dolgunk, ha három, már nehezebb, hogyan osszuk el őket a képzeletbeli dobogón, ha még több, akkor már kínos egy, két, esetleg három aranyérmest fel sem léptetni oda. Ha jól belegondolunk, különös kínban lehetnek ezzel a kínai vagy az orosz kollégák, akik több tucat bajnokkal kénytelenek valahogyan boldogulni, de ez legyen az ő bajuk!

Nekünk itt van a sajátunk. Sohasem felejtem el, hogy 2012-ben mind a négy férfi londoni aranyérmesünk az Év sportolója cím reményében érkezett a Sportcsillagok Gálájára, és amikor Pars Krisztiánnak a műsor alatt egy bennfentes megsúgta, ő nincs benne az első háromban, azonnal haza akart menni Szombathelyre, úgy kellett visszatartani a bejáratnál, ami a kalapácsvető fizikai adottságait ismerve nem volt lebecsülendő kihívás.

Szóval bármilyen furcsa, minél több a potenciális sértődött sportoló, annál jobb a magyar sportnak. A hölgyek miatt nem fájt a fejünk ilyen okból a voksolás során, mert egyetlen egyéni aranyérmet sem szereztek, viszont öt férfi is felállhatott a dobogó tetejére Tokióban. Közülük két kajakos nincs benne az első háromban, és számukra nehéz lenne bármi vigasztalót mondani. Legfeljebb azt, hogy sem nekik, sem nekünk soha ne legyen ennél nagyobb gondunk!