Az igazán okos ember(ek)más(ok) példáján tanul(nak)

Elképesztõ, hogy ugyan-azon szituációra mennyire másként reagálnak emberek. Csak egy példa. Az Újpest labdarúgóinak fõszponzora, Kovács Péter a lila-fehérek második, az utolsó fordulóban szerzett ezüstérme (elveszített bajnoki címe...) után nem újított szerzõdést Mészöly Gézával. Elismerte ugyan a képességeit, de azt mondta "...ezzel a lépéssel is jelezni akartam, hogy hová akarok eljutni a magyar futballban". A figyelemre méltó döntés persze nem azt jelenti, hogy mindenki így határozott volna. Vannak nála sokkal keményebb tulajdonosok. Ilyen például Marius Vizer, a Magyarországon tevékenykedõ román származású üzletember. Statisztikusi végzettségû sportújságírónak kell lenni ahhoz, hogy számon tartsuk, a soproni NB I-es focicsapat az utolsó egy évben hány edzõt "fogyasztott" el...
Számtalan hasonló példát lehet sorolni más sportágakból is. A kupagyõztes Pick férfi kézilabdacsapatának vezetõ- edzõjét, Kovács Pétert - annak ellenére, hogy a bajnokságban a maximálisat, a kupában pedig a lehetetlent teljesítette - nem tartotta meg a szegedi vezetés. Az egykori világválogatott a dunaújvárosi nõknél folytatja pályafutását. Zdravko Zovko azonban Veszprémben a jelek szerint továbbra is élvezi a bizalmat az MKB-nál, miközben csapata a hatodik szezon után is képtelen volt a régi vágyálmot, a Bajnokok Ligája-gyõzelmet kivívni. Pedig jó pénzen összevásárolt játékosanyaguk, fantasztikus összegeket áldozó hátterük és fanatikus szurkolótáboruk erre alkalmassá tehetné õket.
Biztos recept a késõbbi sikerre tehát nincs. Sokszor a megérzés az, ami ilyenkor diktál. Akár a tulajdonosnak, akár a mögötte lévõ körnek. Az újpesti Kovács Péter két elbukott bajnoki cím után kevésnek találta az ezüstérmet, s jövõre mindenképpen aranyat akar. Majd az idõ eldönti, helyesen döntött-e. De tévedünk, ha azt hisszük, ez csak a sportban van így. Nem más a helyzet az élet sok egyéb területén sem. Két bukás után váltani illik. Vagy marad az örökös második hely...