Ilyen nehéz veszíteni?

A veszprémi Bácskay Márta a magyar dobóatlétika egyik legnagyobb reménysége. A közelmúltban megrendezett korosztályos országos bajnokságon két számban, diszkoszvetésben és súlylökésben is nyerni tudott. Azonban hiába söpörte be mdkét számban az aranyérmet, diszkoszvetésben megfosztották az elsőségétől. Történt ugyanis, hogy a sportoló elkövetett egy jelentéktelennek tűnő regisztrációs hibát. Hiába szerepelt a neve a nevezési és a rajtlistán, egy harmadik helyen nem regisztráltatta magát. Ez aztán annyira feldühítette az eredetileg bronzérmet nyert hölgy trénerét, hogy azonnal csalást kiáltott, s óvott. Az (úri)ember sikerrel reklamált, a versenybizottság a szabályok értelmében kénytelen volt kizárni a bajnoknőt. (Hozzá kell tenni, az óvást benyújtón kívül minden sportoló és edző elismerte Bácskay Márta elsőségét, még az elmaradt regisztráció ellenére is.) A bronzérmes BEAC-os az edző legnagyobb megelégedésére végül a dobogó második helyére állhatott fel. Az aranyérem a Veszprémből elszármazott, de már a szombathelyi Dobó SE színeiben versenyző Ozoray Jennyhez került, aki azt mondta, nem illeti meg az első hely, hiszen Bácskay Márta jobb volt nála. Ezek után az eredményhirdetésen majdnem kitört a botrány, a lányokat úgy kellett feltessékelni a dobogóra. Senki nem akarta átvenni az érmeket, még a reklamáló sem. Talán szégyellte magát az edző helyett is. A kizárás azt bizonyítja, a szabályokat minden kö- rülmények között be kell tartani. Azonban, ha senki nem figyelt volna fel az elmaradt regisztrációra, a versenybíróknak maguktól eszükbe sem jutott volna diszkvalifikálni a veszprémi lányt. Mert sokkal jobb volt, mint a többiek. Most már csak azt a kérdést kellene megfejteni, hogy valóban ilyen nehéz veszíteni? Elviselni, hogy a másik egyértelműen méterekkel, másodpercekkel, gólokkal jobb? Mert szerintem az ezüstéremhez jutó kislány még soha nem volt ilyen boldogtalan egy második hely miatt...