Lejárt a felületi kezelés ideje

Több kérdés is felmerül a múlt héten Olaszországban történt tragédia kapcsán. Elsőként: miért kellett egy újabb ember halála ahhoz, hogy az illetékesek beismerjék, gond van az olasz labdarúgásban? Az egy autópálya-pihenőben halálos lövést kapott Gabriele Sandri Lazio-drukker ebben az évben a második áldozata a futballal kapcsolatos erőszaknak (februárban egy rendőr vesztette éle-tét) Itáliában, és egyben példa arra, hogy már egyáltalán nem csak a stadionok és környékük számít veszélyeztetett területnek. A következő kérdés már kevésbé költői: vajon a tragédiát követően hányan voltak azok, akik valóban a drukkertárs esete miatt tüntettek, és hányan, akik csak a balhé kedvéért mentek rombolni, gyújtogatni, stadiont ostromolni? Valami azt súgja, hogy az utóbbiak voltak többségben. Az igazság az, hogy már régen nem rendőr- szurkoló ellentétről van itt szó, hanem egy sokkal mélyebben gyökerező társadalmi-erkölcsi problémáról, amelynek megoldása egy hosszadalmas, előre kidolgozott programon alapuló folyamat. Mára nyilvánvalóvá vált: felületi kezeléssel (rendőri erő, kerítés, plexi stb.) nem lehet (és nem is érdemes) kordában tartani a futballpálya környéki dulatokat, sem Olaszországban, sem másutt.

Sajnos csak reménykedhetünk, hogy a csapatokat, labdarúgó-szövetségeket és nem utolsósorban a politikát érintő kérdésben nálunk nem várnak egy tragédiára az előrelépéssel.

Sajnos csak reménykedhetünk, hogy a csapatokat, labdarúgó-szövetségeket és nem utolsósorban a politikát érintő kérdésben nálunk nem várnak egy tragédiára az előrelépéssel.

Sajnos csak reménykedhetünk, hogy a csapatokat, labdarúgó-szövetségeket és nem utolsósorban a politikát érintő kérdésben nálunk nem várnak egy tragédiára az előrelépéssel.