Színház született Szentgálon

A záró előadáson cirkuszi társulatot alakítottak a falu lakói. A csapat porondmestere az egyetlen profi, Boka Gábor rendező volt, aki ezzel már az ötödik darabot állította színre a községben. A darabokat az egykori vásári komédiások stílusában, gyakorlatilag némán adják elő. A történet a mozgásokból, pillanatképszerű jelenetekből és a porondmester összekötő szövegeiből áll össze. Az előadásmódnak köszönhetően viszonylag rövid idő kell a szerepek betanulásához. A rendező általában az előadások előtti napon kezdte meg a felkészítést, és másnap este már közönség elé léphetett az adott darabra verbuválódott társulat. A szereplők szinte minden alkalommal mások voltak. A Helység kalapácsát a régi református színjátszósok adták elő, a Toldit a néptáncosok, A nagyidai cigányokat a helyi általános iskola tantestülete, a János vitézhez és a legutolsó, a Circus Minimus című produkcióhoz pedig vegyes társulat állt össze a korábbi elő-adások fellépőiből. A színészek között ott volt több helyi képviselő, tanár, az iskola igazgatója, a művelődésszervező és a falu minden rendű, rangú és életkorú lakója. Az előadások stílusához tökéletesen illő zenéről a Jurta zenekar gondoskodott. S rá-adásként táncházat is tartottak a színpadi produkciók után. Így a néptáncot tanuló 80 iskolás és 20 felnőtt élőben mutathatta meg tudását a többieknek, s egyúttal kedvet adhattak másoknak is a néptánchoz. A kiváló hangosítást a helyi tévések biztosították, akik egyúttal az utókornak fel is vették is a produkciókat. Mint Jáger Anikó művelődésszervezőtől megtudtuk, az önkormányzat mellett jelentős támogatást kaptak a helyi takarékszövetkezettől, a Táltos Művészeti Iskolától, vállalkozóktól, magánszemélyektől, a közönségtől és persze a fellépőktől és a rendezőtől, Boka Gábortól, aki afféle kulturális missziónak tekintette a szentgáli munkáját. A társulat még ebben az évben, szeptember 22-én az Odüsszeuszt állítja színpadra, majd októberben a Don Quijote, novemberben pedig a Ludas Matyi szerepel az őszi évad műsorán.