Szállón élnek, mióta az anyuka agyonverte Danit

Édesanyja többször a földhöz csapta a másfél éves Danikát. A mentők negyven percen át küzdöttek az életéért, mindhiába. A gyerek belehalt a fejét ért sérülésekbe. Pedig a ceglédi albérletben az a nap is úgy kezdődött tavaly novemberben, mint a többi: reggel az apa megpuszilta a párját és két kisfiát, majd elment dolgozni. Néhány órával később lélekszakadva rohant haza, sokkot kapott, amikor meglátta a halott gyerekét. A nagyobbikat, az akkor kétéves Janikát ölbe kapta és átvitte a nő szüleihez, a gyerek valószínűleg szemtanúja volt az eseményeknek, írta a Zaol.hu. A 31 éves B. Mónika hét hónapos terhes volt, amikor agyonverte a gyerekét. Tamást már a tököli börtönben szülte meg.

Gyimesi János, az apuka 250 kilométerre menekült Ceglédtől, és még a környékére sem szeretne soha visszatérni. A most hároméves Janival és a pici Tomival, akit egyhetes korában vett magához, Nagykanizsán, a vöröskereszt egyik átmeneti családotthonában élnek. Hárman egy kis szobában, és fél év múlva lejár a szerződésük. Janika óvodába, Tomi bölcsődébe jár, mert Gyimesi János úgy tartja: a gyereknek közösségben a helye. A kicsi, hála istennek, kiegyensúlyozott gyermek. Kötőhártya-gyulladása volt, de holnap már megy a bölcsibe. Janika, a nagyobbik is beilleszkedett már. Az apa szerint láthatott valamit azon a novemberi napon, mert nem nagyon beszél az anyjáról. Az óvodában szeret, ölelget mindenkit, de ahogy közelítenek a szállóhoz, elkezd rosszalkodni, odabent pedig csak fordul egyet és odacsap, toporzékol, követelőzik. Tán látta az anyja őrjöngését, ahogy az öccsét megragadta és a földhöz vágta, s hallotta, ahogy a feje a földhöz csapódik újra meg újra. Vagy tán csak a házba berontó piros ruhás mentősöket látta, és azt, ahogy a testvére véres teste fölött kapkodnak, aztán lehajtott fejjel elkullognak. És láthatta az anyját, ahogy rezzenéstelen arccal az ajtófélfához támaszkodik, miközben mások próbálják megmenteni a fiát. És az a szörnyeteg már nem is az anyukája volt, csak hasonlított rá.

Nem tudjuk, hogy Janika minek volt a szemtanúja. De az anyja eltűnt, eltűnt a testvére is, majd egyszer csak megérkezett Tamás, és ők hárman egy másik helyre költöztek, ahol nagyon sok szoba van és mindegyikben idegenek laknak. Hátha csak a kora miatt ilyen, reménykedik az apa, s azt mondja, Janika viselkedését neki kell korrigálnia.

Kétmillió

Nagykanizsa közelében nagy­jából ennyibe kerül egy ház, amelyben János és a fiúk élhetnének. Többen nekiláttak összegyűjteni a rávalót, a városban „Összefogás Janiékért” feliratú pénzgyűjtő dobozokat helyeztek ki. Nekik ajánlották fel a nagykanizsai teremfoci-bajnokság, a jótékonysági kupa bevételét is, és a Zala Takarékban számlát nyitottak (a száma: 74000542-16096422). Egy vállalkozó felajánlotta, hogy elvégzik a belső burkolásokat, magyarázza az egyik szervező, Stimecz Fridolin Lajos. – Ha a ház ára összejön, akkor minden rendben – mondja Gyimesi János. – Egy keresetből nehéz lesz, de megoldom. Eddig is megoldottam a dolgokat. A gyerekeknek mindent. Előbb-utóbb kell egy párt keresnem magamnak, a gyerekeknek is anyahiányuk van, nagyon. Az anyai szívdobbanást nem tudom megadni nekik, csak a szeretetet meg a törődést. Meg hát legyen valakijük, ha velem bármi történne – mondja Gyimesi János. – Hogy miért Nagykanizsára jöttünk? Itt több esélyem van az újrakezdéshez, és a családtagjaim is a környéken élnek. Nem tehetősek, de lelkileg segítenek. Eljönnek meglátogatni a fiúkat, beszélgetünk, támogatnak, lelket öntenek belém. A gyerekek pedig? Ők a mindenem, tőlük kapom az erőt.

B. Mónika ellen különös kegyetlenséggel elkövetett gyerek­gyilkosság és súlyos testi sértés miatt is vádat emeltek. Kiderült, hogy korábban többször is megverte Danikát. A börtönből, és újabban Ceglédről is kérte a férfit, vigye el hozzá a fiúkat, hogy láthassa őket. De a gyerekek védelmében most nem találkozhatnak. Míg János és a két kisfiú egy átmeneti otthonban élnek, addig B. Mónikát kiengedték a börtönből, nyom­követővel a lábán hazamehetett Ceglédre, a szüleihez.

Állítólag mindenki tudta

A nyolcéves Larát az édesanyja 101 késszúrással végezte ki 2015 áprilisában. Állítólag azért, mert a gyerek azt mondta: mostantól nem őt, hanem a nevelőanyját szólítja majd anyának.

Á. Anikó az első nő, akit tényleges életfogytig tartó börtönre ítéltek Magyar­országon. Lara egy házasságon kívüli, futó kapcsolatból született, apjának felesége és felnőtt fiai vannak. A férfi felesége elfogadta a helyzetet, a kislányt a sajátjaként szerette. A bajok 2011-ben kezdődtek: Á. Anikó gyógyszerekre ivott, kocsmába hurcolta a gyereket, még az óvodából is jelezték, hogy részegen ment a kislányért. Az anya 2012 nyarán megfenyegette az apát, azt mondta neki, csináltasson koporsót, fehéret, a gyereknek, mert megöli, és önmagával is végez. Az esetről a rendőrség és a gyámhatóság is értesült, később a szülők mégis közös felügyeleti jogot kaptak. A kislány többnyire az apjánál lakott, s három éve, amikor úgy tűnt, hogy az anya már nem iszik, a férfi megengedte neki, hogy húsvétra elvigye a gyereket. Az asszony egy tatai panzióba vitte és pezsgőben oldott nyugtatóval kábította el Larát, aztán egy konyhakéssel agyonszurkálta. A gyerek holttestét betakarta, és napokon át ivott mellette.

Bosszú

Évente átlagosan háromszáz gyilkosságot követnek el Magyarországon. Harminc esetben gyerek az áldozat, és leggyakrabban a szülő vagy valamelyik hozzátartozó a tettes. Gyerekek ellen elkövetett emberölésekről nincs külön kutatás, az adatok különböző területeken tűnnek fel, legtöbbször a családon belüli erőszakról szóló vizsgálatokban.

Végh József kriminálpszichológus szerint a gyilkosságba torkolló esetekben egészen biztos, hogy a szülő nem először bántotta a gyereket.

A bántalmazásnak látható jelei vannak, a bölcsődében, óvodában, iskolában észre kellett venniük őket, és feltehetőleg a nagyszülők is tudták, mi történik: az ütésnyomokból, a testtartásból, abból, ahogy a gyerek a váratlan zajokra reagál. Lehet látni a viselkedésén is, a visszahúzódottságán, az agresszív megoldásain, hiszen a bántalmazott gyerek maga is agresszív a játékokkal, a tárgyakkal.

A végzetes bántalmazás nem a semmiből érkezik, vannak előjelei. A másfél éves ceglédi baba nem tudta elmondani, mi történik vele, de a családnak látnia kellett, hogy baj van. Elképzelhető, hogy az anyukának indulatkezelési problémája volt, de biztos, hogy nem először. Az viszont lehet, hogy ilyen szélsőségesen azelőtt sohasem tört ki.

Az emberöléssel és a terrorcselekményekkel általában nem azt büntetik, aki miatt, úgy érzik, elszenvedték a sérelmet – folytatta a kriminál­pszichológus. Ha a szülőn akarnak bosszút állni, akkor a gyereket bántják vagy ölik meg, mert az megsérül vagy meghal, de tartósan a szülő szenved miatta. Valószínű, hogy a nő a gyermeken keresztül akart bosszút állni az apán.

Hosszú út vezet a bosszúig. A tettes gondolatban készült rá, sokszor elképzelhette, hiszen csak azt tudjuk végrehajtani, amit el tudtunk képzelni. Mindegy, hogy beszéltünk-e róla vagy sem, gondolatként, megoldásként megjelent. Cselekvéseinket a genetikai programok vezérlik, ezt követően az érzelmek, és legkevésbé a racionalitás vezényel. Racionális gondolatainkat és a cselekvéseinket is alapvetően az érzelmi értelmezéseink vezérlik. Az érzelmek mindig jelen vannak, és bármerre el tudnak vinni bennünket. Pontosabban abba az irányba, amelyre van érzelmi fogékonyságunk. A tettes gyerekkorában olyan érzelmi értelmezéseket tett magáévá, amelyek lehetővé teszik, hogy embert öljön. Miközben embert ölni nem lehetne, mert azt gátlás tiltaná, és gyermeket sem lehetne ölni, mert azt a fajfenntartási ösztönprogram tiltaná. A tettes nem volt képes racionálisan fékezni az érzelmi kitörését, tettének a gyerek elvesztésének a gondolata sem lehetett gátja, és a gyereket is hibáztathatta.

Élt két napot

Mikrosérüléseket, bevérzéseket és végzetes elváltozásokat okozhat a kisbabák agyában, ha rázzuk vagy játékosan dobáljuk őket. Ez a megrázott gyermek szindróma. Sokszor a szülők sem tudják, hogy ezekkel a mozdulatokkal veszélybe sodorják a még gyenge izomzatú, csontozatú csecsemő életét. Ilyen traumák következtében az érintett gyermekek egyötöde életét veszti, a túlélők jelentős része maradandó sérülést szenved. A Baranya megyei Richárd nem tudta elviselni kétnapos gyermeke sírását. Megvárta, míg a felesége lefekszik, és bántalmazta, a testén és a fején is megtalálták ennek nyomait. Léna agysérülést szenvedett. Gyermeke megöléséért Richárdot életfogytiglanra ítélték, leghamarabb tíz év múlva szabadulhat.

Fájjon neki

Pont egy éve annak, hogy egy 39 éves kiskunmajsai apa kis híján halálosan leforrázta két és fél éves kislányát. Este összeveszett a párjával, meg is verte, a nő a szomszédba menekült. A gyerek felébredt, mert bekakilt. Az apja a zuhanytálcára állította, forró vizet engedett rá, hiába kia­bált, menekült volna a gyerek, erőszakkal ott tartotta.

A kislány testének 50 száza­léka megégett, sokkot kapott, a keringése leállt, újra kellett éleszteni. Az életét megmentették, de maradandó fogyatékossága keletkezett. A főügyészség különös kegyetlenséggel, gyermek sérelmére elkövetett emberölés kísérletével vádolja az apát. Fegyházbüntetést kértek rá és megszüntetnék a szülői felügyeleti jogát.

Borítókép: Gyimesi János szemébe keserűség költözött, Jánoska valószínűleg végignézhette anyja borzalmas tettét

zaol.hu / Szakony Attila