Huszadik asszonyfarsang

A többnyire szentbékkállai vagy a faluhoz kötődő hölgyek minden évben összejönnek e jeles napon, hogy éltessék a hagyományt. Azaz valamelyikük pincéjénél megkóstolják a borokat, egy jót egyenek, igyanak, pletykálkodjanak még a böjt előtt. Ezúttal Káli Józsefné, Erzsike volt a házigazda, aki ki is tett magáért a terített asztallal. A vacsorát háromkilós tyúkja bánta, de megérte feláldozni. A házigazda, Jóska a folyékony cseresznye után legjobb borait bontotta ki, chardonnay-t, traminit kínált, majd észrevétlenül visszavonult. Elvégre az asszonyfarsangon a férfiaknak csak akkor van helyük, ha segítség kell.

Sövényházi Ilona köszönti a háziasszonyt, Káli Józsefnét az elmúlt asszonyfarsangokról készült legvidámabb fényképek tablójával
Fotó: Tóth B. Zsuzsa

Szokás szerint persze a több mint tíz vendég mindegyike tele kosárral érkezett, akár lakodalmat is rendezhettek volna. Ilyenkor mindig megemlékeznek azokról az asszonyokról, akik már nem lehetnek köztük és fájlalják, ha néhányan már idős koruk miatt maradnak távol. A legfiatalabbak ugyanis negyvenes éveiket tapossák, míg a legidősebb, Rácz Ferencné, Irma néni pedig idén tölti be a nyolcvanat. Ő még néhány órát az asszonyokkal töltött, felidézve a két évtized legemlékezetesebb asszonyfarsangjait és nosztalgiázva a legvidámabb percekről árulkodó fényképek láttán. Ilyenkor emlékeznek az asszonyok a jelmezes mulatságokra, tréfás ajándékokra, kicserélik egymással a fánkok, krémesek, torták receptjeit. Aztán abban maradnak, hogy a fogyókúra holnap kezdődik vagy inkább holnapután.

A hajnalig tartó farsangolás során szóba került, hogy melyik napon szerencsés kitakarítani a templomot, hogy még mindig nem képes utolérni a szilikon kenőtoll a libásat, és hogy miért játszik annyit a macska az egérrel. Megegyeztek abban, hogy jó lenne már egy kicsit tenni-venni a kertben, mert valahogy egyre kisebbnek tűnnek a pulóvereik, és sopánkodtak amiatt, hogy a mai fiatalok nem kapkodják el a családalapítást. Aztán azzal búcsúztak, hogy jövőre újra összejönnek.