Ez már forradalom?

Nem tudom, mi lesz reggelre, amikor kézbe veszik az olvasók az újságot. A helyzet drámai. Az elhúzódó belpolitikai válság mára eszkalálódott, nincs, aki vissza tudná fordítani a folyamatot. A kérdés már nem az, hogy mikor, hanem az, hogy kivel és milyen irányban változik Ukrajna. Egy ország, amely 1991-ig a Szovjetunió tagja volt, a mai Oroszország után Európa legnagyobb területű állama. Nem mellesleg hazánk szomszédja, mintegy 150 ezer őslakos magyarral. Bizonyára emlékszik rá mindenki, hogyan indult az egész folyamat.

Az Európai Unióval való, hosszú tárgyalások után tető alá hozott társulási és szabadkereskedelmi egyezményt Viktor Janukovics elnök decemberben váratlanul nem írta alá. Egyértelművé vált, merre kívánja navigálni az országot. A többséggel ellentétben a nyugat helyett Oroszországot, a demokrácia helyett az önkényuralmat választotta. Bízott hatalmában és a „nagy testvér”, Putyin támogatásában. Csakhogy a nép másként gondolta. Szünet nélkül tartottak a demonstrációk, és a fokozódó feszültség csütörtökön véres összecsapásokba torkollott. A folyamat nem állt meg Kijevben, a vidéki városok is kezdik az ostromállapot jeleit mutatni. Hamarosan kiderül, a változások forradalmi méreteket öltenek-e, képes lesz-e az ellenzék átvenni az irányítást, mit lépnek a nagyhatalmak és az unió országai. Egy biztos: semmi sem marad úgy, mint korábban.