Dolgozni pedig muszáj

Hazatérve – ahogyan elmondta – kicsit másképpen látja a világot. Főleg a munka világát. Mások is mesélték korábban, és magam is többször megbizonyosodhattam róla, a Lajtán túl még mindig más az emberek hozzáállása a dolgokhoz. Tudom, mondják, annyi pénzért nálunk is menne, de ez a tipikus tyúk-tojás probléma. Ha jól megfizetnek, jól dolgozom – dolgozz jól, és jól megfizetnek. Melyik legyen az elsődleges?

Szomszédom fia hasonlóképpen járt, amikor első külföldi munkavállalásakor három nap múlva itthon volt, mondván: az, amit ottkinn követelnek, az „nem fehér embernek való”. Aztán mégis visszament, és megtanult keményen dolgozni.

Tudja már, hogy reggel 8 óra az nem 8 óra tíz, hanem 7 óra ötven, hogy mi az osztott műszak, ami tönkreteszi az egész napodat, mert a munkaidő között 2-3 órás lyukak vannak, ha az esti zárás előtt fél órával befut egy csoport, akkor bizony rá kell húzni és ottmaradni, amíg a vendég kívánja, és így tovább. A meló nem reggelizéssel kezdődik, és nincs cigarettaszünet, a gyerek, házastárs, ismerős nem mehet a munkahelyre, és „csak beköszönök” címszóval nem tarthatja fel a munkaidőben dolgozót.

Sokszor elnézem itthon, hogyan próbálnak sokan látszattevékenységgel lázas munkavégzés mímelni, miközben éppen menekülnek a dolog elől. Nálunk még mindig az a sikk, ha valaki semennyi vagy igen csekély munkával sokat tud keresni. Ritka pillanat az, amikor elismerőleg mondják: megdolgozott a pénzéért. Sajnos a média sem tesz sokat a változásért. Dehát reméljük előbb-utóbb a saját bőrén majd mindenki megtanulja.