A szerkesztő ajánlja

2015.12.23. 15:16

A tökéletesség látszata

Lívia eltökéltségéről és az élethez való példaértékű hozzáállásáról a kínai vízhordó története jutott az eszembe.

Szabó Péter Dániel

Ennek a vízhordónak volt két nagy cserépedénye. Annak a botnak a két végén lógtak, amit a nyakában hordott. Az egyik edényen volt egy repedés, míg a másik tökéletes volt, s mindig egy teljes adag vizet szállított. A pataktól a házig tartó hosszú séta végén a megrepedt edény már csak félig volt vízzel. Két teljes évig így ment ez minden nap. A tökéletes edény büszke volt a teljesítményére, hiszen hibátlanul tette a dolgát, míg a szegény, törött cserép szégyellte tökéletlenségét, s nyomorultnak érezte magát, hogy csak feleannyit tudott teljesíteni. A két év keserűség után aztán egy nap megszólította a vízhordozót a pataknál. Szégyellem magam, mert a víz szivárog egész úton hazafelé. A vízhordozó így válaszolt a cserépnek: Észrevetted, hogy virágok az ösvényen csak a te oldaladon teremnek, s nem a másik cserép oldalán? Ez azért van így, mert én mindig tudtam a hibádról, s virágmagot szórtam az ösvénynek erre az oldalára.

Minden nap te locsoltad őket, amíg visszasétáltunk. Két éve mindig leszedem ezeket a gyönyörű virágokat, hogy az asztalt díszítsem velük. Ha nem lennél olyan, amilyen vagy, akkor ez a gyönyörűség nem ragyogná be a házamat. Hogy mi ebből a tanulság? Mindannyian törött cserépedények vagyunk, s megvannak a magunk saját, különleges hibái. Ezek a törések és hibák teszik azonban az életünket érdekessé és értékessé. Csak el kell fogadnunk mindenkit olyannak amilyen, s a jót meglátni másokban. Ahogy Lívia is tette. Rájött, hogy addig nem lehet boldog, amíg nem találja meg a helyét a világban.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!