2016.10.04. 19:00
Nem baj, hogy csak 15 vagyok?
A tömeg sodort magával egyre beljebb, fülledt mámortól ittas a levegő. A sokaságban feltűnnek ismerős arcok, köszönni azonban nincs időd, hiszen visz a sodrás, beszippant a hely vonzása, villognak a fények.
A forgatagból kinyúl egy kéz, magához húz: „helló” - leheli és megcsókol. A sötétben egy női sziluett rajzolódik ki.Csodás látvány tárul férfi szemeim elé. Engedek a nő akaratának, összefonódva, kéz a kézben éljük át a zene lüktetését, az est kihívásait. Váratlanul köszön be a pirkadat, a zene elcsendesedik, csak mi maradunk egymásnak. Hova tovább? - kérdezem gyanútlanul. Rám mosolyog és visszakérdez: „ugye nem gond, hogy, csak 15 vagyok?” Lefagyás. Újratervezés.