Közeledő generációk?

Én először óvatosan kérdeztem akkor tizenhét és tízéves unokámtól, hogy eljössz velünk Bécsbe? Persze! - volt a válasz, s még az unokatestvérüket is beszervezték. Egy év múlva Pozsony volt a nagyszülő-unoka kirándulás úti célja, amelyre első szóra jelentkeztek az ifjak.

Útközben segítettek a tolmácsolásban, az útitársak életkortól függetlenül egyszerre kattogtatták az okostelefonokat, és a nagyikkal együtt nézték az interneten, hogy mit is írnak a vidékről, amelyen áthaladnak.

Először meglepődtem, amikor hallottam, hogy az unokám osztálytársai sziával köszönnek a lányomnak, de láttam, hogy ez már szinte általános. Már nagykorú Balázs unokámmal és a lányommal együtt járunk színházba, én pedig ott csápolok Janka unokám táncfellépésein.

Mintha összeszűkültek volna a generációs különbségek, legalábbis a mi gyerekkorunkhoz viszonyítva. Mi lettünk rugalmasabbak, vagy a gyerekek empatikusabbak? Nem tudom, de ilyen összefüggésben a sokat emlegetett mamahotel sem biztos, hogy csak szükséges rossz...