Szigliget

2014.11.06. 14:30

Az emlékezet maga az élet

Szigliget - A Kővágóörsi Általános Iskolában ötvenöt éve végzett diákok szigligeti otthonában köszöntötték egykori tanárukat, a kilencvenöt éves Villányi Károlyt, aki diákjaival együtt, szép, ékes hangon énekelte A csitári hegyek alatt című dalt.

Sipos Ottó Tibor

Akinek nincs emlékezete, nem élt, mert maga az emlékezet az élet. Ez éltet. Mi is emlékezünk a ma már nem létező Kővágóörsi Állami Általános Iskolában eltöltött évekre, a magas, szálfaegyenes, énekórára a vállán harmonikájával érkező ének-, történelemtanárunkra, a tananyagot szigorúan vevő és számon kérő Villányi Károlyra, és lágy hangú, kedves feleségére, osztályfőnökünkre és magyartanárunkra, Emmy nénire. Köszönjük Karcsi bácsinak, Emmy néninek aki már nem lehet velünk és a többi tanítónknak is azt a teli tarisznyát, amellyel ötvenöt évvel ezelőtt utunkra engedtek bennünket. Sok egyéb tudomány mellett az életre, a hazaszeretetre neveltek, s szeretetük fénye a lelkünkben ma is messzebbre világít, mint milliónyi szentjánosbogár a sötét éjszakában. Szigligeten a közelmúltban ezekkel a gondolatokkal fejezte be köszöntő mondandóját maga és társai nevében Szarka Rozália, az egykori diák.

Villányi Károly egykori diákjainak gyűrűjében: Szarka Rozália, Csőkör Zsuzsanna, Batyki Mária, Sümegi Mária, Kovács István, Bárány Gyula, Farkas Zoltán. A magas, szálfaegyenes, ének-, történelemszakos tanár gyakorta a harmonikájával a vállán érkezett az órákra
Fotó: Sipos Ottó Tibor

Villányi Károly 1919-ben, a Tolna megyei Németkéren tanító család hetedik gyermekeként született. Középiskolai tanulmányait a Pécsi Jezsuita Pius Gimnáziumban végezte. Előbb segédtanítói oklevelet, majd kántori és tanítói oklevelet szerzett 1939-ben, a Pécsi Tanítóképzőben. Még ebben az évben behívták katonának, a 6. határőr vadász zászlóaljnál szolgált. Galántán tiszti iskolát végzett, 1940 szeptemberében csapata bevonult Kolozsvárra. Később a délvidéki Palánkán katona, civilként tanító, majd családot alapított. 1944 őszén menekülni kellett a családnak Délvidékről. Püspöklakon feleségével együtt tanítói állást kaptak, innen Komlóra vezetett az út. 1954-ben két gyerekkel át akarták őket irányítani Nagyhajmásra, ezt az állást nem fogadták el. Ezek után kerültek Kővágóörsre, a kollégium emeletén lévő aprócska lakásba, ahol víz nem volt, csak a domb alján, a lakástól jelentős távolságra.

- Nem volt egyszerű az élet Kővágóörsön, ennek ellenére szerettünk ott élni. Karcsi, Eszter után ott született Tünde és Edit lányunk - mesélte egykori diákjainak tanáruk, Villányi Károly. 1963-ban költöztünk Szigligetre, ahol nyugdíjazásunkig dolgoztunk. A negyvenkét éves aktív tanítási idő alatt sok ezer tanítványom volt. Nincs két egyforma ember, még arcunk két oldala sem egyforma. Mára már ti is megtapasztaltátok, miként az iskolában, úgy az életben is követelmények vannak. A rendszeres munkát, felkészülést elvártam a tanítványaimtól. Bizonyára tévedtem is néha, mi emberek, nem vagyunk tévedhetetlenek. Azt tiszta lelkiismerettel állíthatom, mindig a jó szándék vezérelt. Merem remélni, hogy ti ezt megértettétek, ennek köszönhetem, hogy most együtt ünnepelhetünk. Kívánom, hogy minél több erőt tudjatok gyűjteni öregségetekre!

Ezekkel a gondolatokkal fejezte be visszaemlékezését a kilencvenöt éves Villányi Károly, aki volt diákjaival és Eszter lányával együtt kántortanítóhoz méltó ékes hangon több szólamban, gyönyörűen énekelte A csitári hegyek alatt című dalt.

Villányi Károly kilencvenöt évesen abban reménykedik, hogy az ideinél sokkal jobb lesz a jövő évi szőlőszüret. Isten éltesse, tanár úr!

Ezek is érdekelhetik