A bizalom jele

2014. szeptember 10.

Fordulópont az idei esztendő. Harmadik éve bérlem a kertet a nyugdíjas alezredes Józsi bácsitól, aki hajdanán végigmért és kijelentette: "Ha gazos lesz, visszaveszem ám! Rebarbarát nem ültethet, csicsókát, meg egrest se! Mert ha megunja, áshatom ki én." Világos. A sóska és a fűszernövények jelentik az évelő-határt, a kert így is felülmúlja minden reményemet. Borsótól a hagymákon át a paradicsomerdőig, káposzta félékig minden megterem. Már az elején tudtam, hogy éves szinten csak petrezselyemzöldre a bérlet többszörösét fizettem eddig. Nem beszélve a stresszt levezető ásásról, gyomlálásról, krumplibogár szedésről. A közeli patak vizet ad, a másik szomszéd elhagyott kertje csalánt a tetvek elleni küzdelemhez. Jóska bácsi egy öreg fémhordón nyílást vágott és áttelepítette hozzám, abban érik a komposzt. Folyamatosan szemmel és szóval tart, no meg átad egy kötényre való almát, birset, szilvát, szedret. Idén tavasszal azonban kezében három kóró félével támaszkodott a közös kerítésre. "Szeder. Ültesse el, ez a bizalom jele. Emlékszik?"