Barázdát látott már?

2012. Április 3.

Jóska bá, a tulaj tényleg a szomszédom. Úgyhogy amikor az első bérleti év első napján lementem a kertbe ásni, nem bírta sokáig szó nélkül. Én eddig nemigen ástam, gyerekkoromban láttam ugyan, ahogy apu szorgosan hányja a rögöket egymásra, vonalzót lehetett volna igazítani a sorok mellé. A neten utánanéztem, aszerint hátrafelé csak a kezdők ásnak. Jó, megpróbáltam hát előre, de persze le is tapostam. Fene eszi, ások hátra. „Azt maga csinálta? Nem jó. Laci, a vőm majd megmutatja, hogy kell ásni. Laci, menj át a szomszédasszonyhoz!” Laci ásott, hátrafelé. Utánoztam, ástam, mint a kisangyal. Gyorsan bevetettem hagymával, répával, céklával, mielőtt kiszárad, mert hogy késésben vagyok, no meg amúgy is gyökérnap volt éppen. A neten írtak szerint. Másnapra szaggatott a derekam, de kutyaharapást szőrével, hát folytattam. „Mi az a vakondtúrás? A Laci se tud ásni!” - hallom az öreget. Átjön, ás, oldalazva. Érdekes, a neten erről nem írtak. „Barázdát látott már? Azt kell hagyni az embernek mindig maga előtt. Egyszerre csak rövid sort vigyen, mert elunja. Így. Egyébként elégedett vagyok magával, tegnap szépen haladt” - mondta a nyugdíjas alezredes. Na, ettől még az izomlázam is elmúlt. Másnap reggelig...