Ábrahám Edit társról álmodozik

Ábrahám Editet harmadszorra vették fel a főiskolára, végzés után több színház tagja is volt. Szinkronizálta Grace Kellyt és Mia Farrow-t, de a legnagyobb népszerűséget mégis a Barátok közt hozta az Arany Medál-díjas színésznő számára – olvasható a Vasárnap Reggel legutóbbi számában.

Móricz-regénybe illő ember volt a nagypapa, a család később mégsem dicsekedhetett nagy jóléttel. Mi történt? 

A nagyapám, Sárosi Gyula a Dessewffy grófok uradalmi könyvelője volt Királytelken. A nagymamám, Ősz Margit az angolkisasszonyokhoz járt. Szült hét gyereket. Kilenc-tíz éves volt az édesanyám, amikor meghalt a mamája. Az apja sajnos nem tudta egyedül nevelni a sok gyereket, az Andrássy grófok tiszadobi kastélyában lévő gyerekvárosba kerültek.

Mivel foglalkoztak a szülei? 

Anyukám eredetileg néptáncos volt, de amikor megszülettem, abbahagyta a táncot, irodai munkát vállalt, titkárnő lett. Apu belügyminisztériumi dolgozó volt, a közlekedésrendészetnél dolgozott. Nem volt magas a fizetésük, eleinte társbérletben éltünk, na­gyon-­na­gyon szerény körülmények között. Amikor a rendőrség mellett laktunk, mindig felkiabáltak a rendőrök, hogy „Editke, énekeld el azt, hogy Száz forintnak ötven a fele!” Kiálltam az erkélyre, és el is táncoltam! Öt-hat évesen már biztos voltam benne, hogy színésznő leszek. Aztán amikor láttam a szép Lehoczky Zsuzsát a My Fair Ladyben, ez végleg el is dőlt.

A színészethez sok mindent kellett tanulni: énekelni, táncolni, zongorázni. Az pedig, hogy később a Deutsche Bühne színházban játszott, feltételezi, hogy németül is beszélt.

Tudtam, hogy szegények vagyunk, de azt is, hogy mi a szeretet, az odafigyelés, a rajongás. A szüleim mellett anyukám és apám testvérei úgy kezeltek, mint egy királykisasszonyt, apu ba­ro­nesse-­nek szólított. És akkoriban azért nem volt olyan drága az ének- meg a tánctanulás. Igaz Lucyhoz jártam dzsesszbalettre, szteppet tanulni. Később jól jött ez, amikor a Me and My Girlt állítottuk színpadra. Zongorázni nem tudtam: amikor az Appassionata című film főszerepét játszottam, csak imitáltam a zongorázást, elég meggyőzően. A Teleki Blanka Gimnáziumban énekkaros voltam, és egy-két hetekre cseregyerekként utaztam az NDK-ba, Erfurtba, így jöttem bele a német nyelvbe. Az iskolában oroszt meg franciát tanultunk. A magyar irodalom volt a kedvenc tárgyam, szavalóversenyeket is nyertem.

 Így aztán egyértelmű volt, hogy irány a Színművészeti Főiskola? 

Az volt, de nem a szüleim számára! A kedvükért jelentkeztem a Debreceni Egyetem bölcsészettudományi karára is. Sem oda, sem a főiskolára nem vettek fel. Elmentem külkereskedelmi bonyolítónak, de nem szerettem, inkább a Váci utcában sétálgattam. Amikor második alkalommal is kiestem a főiskolai felvételin, stúdiós lettem a Nemzetiben, és igazán jó mestereim voltak. Olyan színészóriások, férfiistenek között statisztáltam, mint Sinkovits Imre, Kálmán György és Kállai Ferenc. Utóbbi később osztályfőnököm lett a főiskolán, színpadi viselkedést, jelenlétet, alázatot tanultunk tőle. Ennek köszönhetem, hogy nekem a színház a mai napig templom.

Szirtes Tamás volt Kállai Ferenc asszisztense, vitte is magával a Madách Színházba az osztálytársakat: Tóth Enikőt, Szerednyey Bélát...

Én is ott voltam gyakorlaton, szóba is jött, hogy esetleg szerződtetnek, aztán mégis a kecskeméti Katona József Színházhoz kerültem. Én lettem az üdvöske, főszerepeket játszottam – aztán a sors másképp döntött.

 Jött a szerelem, a házasság Andorai Péterrel. 

Péter lejött megnézni egy előadást, találkoztunk, szerelem lett első látásra. Nagyon jóképű férfi volt, nagyszerű színész, jó ember. Budapestre költöztem vele, de itt már nem Ábrahám Edit színésznő voltam, hanem Andorai Péter felesége. Három évig tartott a házasság, aminek talán az volt a célja, hogy megszüljem a gyönyörű fiunkat.

Nehéz lehetett egyedül nevelni egy kisfiút, a szakmában úgy-ahogy visszakapaszkodni – aztán a Barátok közt hozta a kárpótlást mindenért. 

Játszottam filmekben, tévében, színházban, szinkronizáltam, fillérenként raktam össze a pénzt az első lakásra, az első autóra. Berényi Claudia szerepe tényleg a legjobbkor jött 1998-ban.

Annál meglepőbb volt, hogy az a szereplő, akit a nézők annyira szerettek utálni, egyszer csak felállt 2014-ben. Mai ésszel, a mai körülmények között is ugyanez lenne a döntése? 

Ma már egy másik élethelyzetben vagyok. Tény, hogy nagyon besokalltam; lehet, hogy egy év szünetet kellett volna kérni, de én menni akartam.

Akkor még ott volt a házasság, a biztos anyagi háttér. És sokáig a mama szeretete, támogatása is. 

Két nagy szerelmem volt, mindkettőhöz hozzámentem, mindkettőtől elváltam. Erről nem mondanék többet. Az édesanyám 2008-ban ment el. Nagyon anyás voltam. Ő volt az igazi nő; a neve, Éva is ezt mutatta. Idősebb korában is bomba alakja volt. Nagyon sok szeretetet kaptam a szüleimtől; amikor a fiam apjától elváltam, ők voltak a támaszaim, hozzájuk költözhettem.

Péter, az egykori kisfiú ma már harmincnégy éves. Milyen felnőtt lett belőle? 

Bölcsészkart végzett. Nagyon jó hangja van, Elvis Presley egykori zenészeivel lép fel hamarosan Ljubljanában. Mészáros Márta Aurora Borealis című filmjében egy kegyetlen ávóst játszott, egyébként pár éve végzett a Madách Musical Stúdióban. Menyasszonya van, így biztos, hogy esküvő is lesz.

És ön hogy érzi magát a magánéletében és a pályán? 

Én is vágyom arra, hogy legyen egy társam; jelentkező mindig akad, de magas a mérce. Játszom a Kalocsai Színház utazó társulatában, a Csárdáskirálynőben én vagyok Cecília. Az Ivancsics Ilona és Színtársaiban is nagyon jól érzem magam: a Színházkomédia főszerepében Koltai Róbert rendezett, jó a darab és az előadás is.

Borítókép: Ábrahám Edit

Forrás: Vasárnap Reggel / Fotó: HOT!