Összeállt az ország legnagyobb rockzenekara Kecskeméten

Több mint 500 zenész – 100 dobos, 250 gitáros, 90 basszusgitáros és 80 énekes – gyűlt össze szombaton a kecskeméti Benkó Zoltán Szabadidőközpontban, a Kecskemétrocks giga flashmobra (vagy nevezzük inkább koncertnek) – olvasható Hraskó István cikkében a Baon.hu oldalán. Az ország minden szegletéből érkeztek a résztvevők, sőt a Vajdaságból, Kárpátaljáról is sokan. A tavaly Szegeden, a Dóm téren megvalósított örömzenélést folytatták, csak kicsit magasabb szinten: több volt a zenész és a szervezők megháromszorozták a repertoárt, ezúttal tizenkét dalt adtak ki a jelentkezőknek. Akik között voltak kisiskolások, tinédzserek, többgyerekes anyukák-apukák és a nyugdíjhoz közelítő rutinos rockerek, otthon saját örömükre zenélők és a munka mellett egy (vagy több) bandában játszó félhivatásosak is. A szervező Cityrocks alapvető célkitűzése az eseménnyel a magyar rockzene éltetése, ünneplése, de szeretnék, ha külföldön is felfigyelnének az eseményre, ezért nemzetközileg is ismert és népszerű dalokat is bevettek a műsorba – olyanokat, amelyek viszonylag egyszerűen betanulhatóak, eljátszhatóak, és a közönség is tud csatlakozni énekkel, tapssal.

A próbák délelőtt rendben lezajlottak, de nyilván egy ekkora zenekarnál a beállás nem tíz percig tartott. A koncert délután 2-re volt kitűzve – aztán fél 2-kor megtörtént, ami miatt a szervezők a leginkább aggódtak: eleredt az eső, és egyre jobban zuhogott. Úgyhogy mindenki gyorsan letakarta hangszerét, és menekült valamelyik sátor vagy egy esernyő alá. Pedig az eredeti kezdésre az eső ellenére már több száz néző összegyűlt, de nyilván nem lehetett kezdeni ilyen körülmények között.

„Elázott a hajad, miért nem vetted fel a kapucnit?” – mondta egy bakancsos rockerlánynak az édesanyja, aki azonban egy laza „nem baj” kíséretében azonnal napirendre tért a dolog fölött. Az esernyők védelmében sokan a mobiltelefonjukon böngészték a meterológiai előrejelzéseket.

„Ezt telibe kapjuk, van benne piros folt is” – jegyezte meg valaki, és valóban, az eső nem hogy csillapodott volna, hanem még inkább rákezdett, sőt, dörgés is nyomatékosította: ez bizony nem egy könnyű nyári zápor. A nézők száma viszont szép lassan mégis emelkedett. Miközben az eget kémleltük, beszédbe elegyedtünk a dobos szekció egyik ifjú tagjával, a nyolcadikos tiszaalpári Fekete Zsófival, aki elárulta: a regisztráció lezárása előtt pár órával küldte el videóját, rengeteget gyakorolt, és ha most nem jön össze a a koncert, tutira jön egy hét múlva is.

Szerencsére az időjárás megkegyelmezett: háromnegyed 4-kor, azaz közel két órás csúszással indulhatott a buli. Már minden zenész türelmetlenül várta, hogy végre kezdjenek, így valószínűleg hálásak voltak Szemereyné Pataki Klaudia polgármesternek, hogy körülbelül tíz másodperces beszédet mondott (majd lesietett az énekesek közé, mert az első dalt ő is énekelte). Ekkor már biztosan meghaladta az ezret, ezerötszázat a közönség létszáma is.

Az indító medley már megalapozta a hangulatot: az LGT: Ringasd el magad, Joan Jett: I love rock’n’roll és a Queen: We will rock you dalát fűzték egybe. Ezután az Ocho macho-tól következett a Jó nekem, utána pedig a Bikini örökzöldje, a Mielőtt elmegyek. A Metallica-tól az Enter Sandman, majd a Depeche mode-tól a Personal Jesus-t játszotta el a félezres banda, utána pedig a Nirvana-tól a Come as you are-t.

„Fáradt valaki?” – kérdezték ekkor a műsorvezetők, mire mindenki egyöntetűen kiabálta, az ekkor már három órás ácsorgás ellenére: nem!

A The White Stripes: Seven nation army című, futballstadionokban is közkedvelt zúzós dalával folytatódott a koncert, majd Lenny Kravitztől jött az Are you gonna go my way, végül a Tankcsapda Egyszerű dala és a Sing Sing Halál a májra. Itt sem volt azonban vége, mert az MTV-be tervezett videoklippek kedvéért újra eljátszották az első pár dalt. A hangulat végig jó volt, a zenészeken is látszott, hogy hatalmas élmény volt számukra a Kecskemétrocks.