A munka adja az örömét

Csak amikor a verandán kezet fogtunk és tegezésre biztatott, akkor lepődtem meg igazán, mert egy élő legendával álltam szemtől szemben. Egy olyan emberrel, aki a múlt és a jelenkor út- és híd-építésének nagy alakja. Aki 1945-ben szerezte diplomáját, s aztán igencsak kivette részét az ország útjainak, hídjainak tervezéséből, építéséből. Győry Imrének hívják és a nyolcvanötödik évét tapossa. Könnyedén, fiatalosan, olyannyira, hogy még ma is dolgozik. Fiával közösen alapított egy céget. - Mi lenne velem, ha nem dolgozhatnék? Nekem a munka adja az örömöt - mondja oly szelíd mosollyal, hogy nincs az az ember, aki ne hinne neki. Pedig manapság jobbára egyedül él, dolgozik farkasgyepűi otthonában. Abban a házban, amelyet a két kezével rakott össze élete különböző korszakaiban. - Az első szép feladatom a gödöllői halálkanyar megszüntetése volt, aztán az ország számos más területén terveztem utakat, hidakat és felügyeltem az építkezéseket. Igaz, a terveim közül sok nem valósult meg, az íróasztalban maradtak. Ilyen is volt - le-gyint, aztán amikor a 83-as útra terelem a szót, kijelenti, az egy nagyon érdekes történet. - A 7-es számú főút Nagykanizsa és Letenye közötti szakaszán építettem az új aszfaltburkolatot 1956-ban. Az irodám Sormás községben volt, ott dolgoztam és laktam. Egyik nap ülök az íróasztalnál, amikor egy nagy fekete autó áll meg a ház előtt. Tudtam, ilyennel csak miniszteriális emberek utaznak, s ha kijönnek, akkor csak baj lehet. Mert mi másért utaznának ide Budapestről! Az útosztály vezetője szállt ki a kocsiból, s jön be hozzám, szervusz Imre felkiáltással. Kiderült, hogy azért keresett meg, mert engem szemeltek ki átépíteni a pápa-városlődi utat. Ez az akkori miniszter, Kossa elvtárs kérése volt, aki a pápai elvtársak kérésének engedett. Mit lehetett tenni, jöttem elég gyorsan, mert alig egy évet kaptam az út elkészítésére. Ugyanis a pápaiak azt ígérték Kossának, ha időre elkészül az út, kap tőlük egy hordó bort. Ez nyomós érv volt. Az út határidőre elkészült, s már csak a szokásos útátadási ceremónia volt hátra, amikor kiderült, hogy ennek színhelye Farkasgyepű lesz. Az akkori tanácselnök nagyon megijedt. Szaladt hozzám, hogy most mi legyen. Kitaláltuk, hogy a köszöntőbeszédbe tegyünk bele kérést is. Ugyanis nem volt a falunak járdája. Sikerült a miniszter figyelmét erre is felhívni, aki intézkedett és engem jelöltetett ki a járda építésére. Nyomai még mai is fellelhetők. Persze nem csak a járdának. - Ha körülnéz a településen, lát a templom és a volt iskola előtt is egy-egy korlátot. Annak idején egy elbontott hídról mentettem ide - mondja, aztán hosszan sorolja még élete történetét. A családot, két gyermekét, unokáit. Mutatja a házat, amelynek minden tégláját ismeri, a dolgozószobáját, ahol most egy híd felújításának tervei fekszenek. És egy alapítványi elismerő oklevél, melyet azok a szakemberek kapnak, akik sokat tettek az asztalra . - Egész eddigi életemben dolgoztam, mozogtam. Mert mindennek az alapja a mozgás - mondja búcsúzóul, s szavamat veszi, hogy egyszer hosszabb időre is a vendége leszek. S akkor majd azokra a festményekre is szánunk időt, melyekre e sorok szerzője is rácsodálkozott, elismerve Győry Imre sokoldalúságát.

A 83-as út átépítése egy nagyon érdekes történettel kezdődött

A 83-as út átépítése egy nagyon érdekes történettel kezdődött

A 83-as út átépítése egy nagyon érdekes történettel kezdődött