Rólunk regélő fák

Nemes gesztus, csodálnivaló műremekek. A művésznek azonban a dolgok praktikus oldalát is figyelembe kell venni, hiszen a dombormű-veknek súlya van, így a szállítás nehézségei után az elhelyezés sem volt egyszerű: a nehezebb darabokat talpakra kellett állítani. A műveken főként a magyarság történetének szimbolikája és Jézus életéből kiragadott újszövetségi jelenetek elevenednek meg. Ékfaragással kezdett, majd intarziákat készített: otthonában a lendületes indák és mosolygósan kerek, népmesébe illő virágok mellett a veszprémi viadukt képe díszíti a falakat. Érzelmi okokból nem szívesen ad el fafaragást a művész.

Mindig is szeretett a fával bütykölni - meséli Hanis Mihály, de csak a nyugdíjaskor adta meg a lehetőséget, hogy teljes odaadással ezzel foglalkozzon. Mindent gőzerővel csinál: ő volt az első Veszprém megyei tagja a tűzoltó-válogatottnak, akik bármiféle sportmúlt nélkül nyerték a nemzetközi versenyeken a rangos díjakat. Imádta a hivatását, ha teheti, fafaragóként is tiszteleg a tűzoltók bátorsága előtt: kopjafái, Szent Flóriánról készített domborműve is erről tanúskodik. Precíz, rendkívül pedáns: egy jó férj mindig összetakarítja a hobbi termelte forgácsokat. Takarításból is csillagos ötös: felesége nevetve meséli, hogy a neki szánt ajándékok készítése közben sem talált semmi titkos készülődésre utaló nyomot, sőt, a nagyobb munkákat is olyan remekül elrejtette férje, hogy nem sejtett semmit a közelgő születésnap előtt. Csodálom őket, igazán. Talán kicsit irigylem is ezt a két kedves, szeretnivaló, mosolygós embert. Árad belőlük a boldogság. És hogy mi köti össze a Fővárosi Tűzoltóparancsnokságot, a pápai Millenniumi Emlékparkot, a veszprémi egyetemet? Hanis Mihály fába vésett szorongásai, örömkiáltásai, reményei. Hite az életre kelő anyag erejében. A bútorok is az ő kezemunkáját dicsérik, a házat meghittség lengi át.