A szabadságharc Tapolca szemszögéből

Munkatársunk kérésére a Csobánc mellett Gyulakeszi történetéről beszélt, megjegyezve, hogy már elkészült a kézirata a Tapolca és környéke 1848/ 49-ben címmel megjelent könyv második kiadásának, amely kifejezetten a környékbeli falvakat helyezi a fókuszba. Ebbe, a kiadás előtt álló, tekintélyes munkát képviselő kötetbe adott bepillantást a szerző az ünnep alkalmából.

- Az 1848. március 15-i pest-budai és pozsonyi eseményekről, hasonlóan a kelet-zalai térség településeihez, valamikor a hónap harmadik hetében nyert értesülést Gyulakeszi népe. Az április 11-én szentesített törvénykönyv messzemenő jogi, gazdasági és katonai következményekkel járt a község lakosságára nézve is. A falu jórészt jobbágyi és zsellér rendű népessége felszabadult, és mentesült az úrbéri terhek alól, az V. törvénycikk értelmében pedig 63 felnőtt gyulakeszi férfi kapta meg az országgyűlési választójogot. Közülük hat nemes már korábban is rendelkezett ezzel. A nemzetőrségről szóló törvénycikk alapján május végén került sorra a fegyveres szolgálatra kötelezett kesziek összeírása. A 20 -50 éves kor közötti férfiak közül száztizenhatot sorozott be a község nemzetőrosztagába a három kiküldött összeíró. Négyen egészségügyi és más szempontból nem léphettek fegyverbe. Hárman betegek voltak, egy személy pedig tolvajlásért büntetve volt - mondta Hangodi László.

A gyulakeszi nemzetőröket a Zala vármegyei nemzetőr ezred tapolcai járási zászlóaljának 7. nemzetőr gyalogos-századába osztották be. A 7. század élén a keszi Gaál Bertalan kapitány és a káptalantóti Ádám Antal főhadnagy állt. A század kötelékébe tartozott még Badacsonytomaj 59, Badacsonytördemic 54 és Szigliget 63 fős nemzetőrosztaga.

- Május 31-én volt a közadakozás Gyulakesziben, amit a kormány felhívására a megyei állandó bizottmány hirdetett meg, az adományokat pedig Oszterhuber Lajos vette át a helyszínen, ellennyugták fejében. Ennek alkalmából Komesz György plébános 11 pengő forint, Tiborcz István segédlelkész nyolc pengő forint, Farkas Pál öt pengő forint, Gyulafy József és Rimanóczy József fejenként négy pengő forint 12 krajcár, Shwarcz Samu négy pengő forint, Márkus Ferenc pedig két pengő forint összeget ajánlottak fel. A fennmaradt ellennyugták között figyelemre méltó szép szövegezése okán Tiborcz István keszi káplán igazolása, amely ekként fogalmaz: " Ellennyugta 3, azaz három pengőforintokról, mellyeket alulírt Édes Hazám javára tekintetes Oszterhuber Lajos úrnak lefizettem, s magamat évenkint két évre 5, az az öt pengőforintok fizetésére köteleztem s kötelezem" . De még beszédesebb a plébános, Komesz György ellennyugtája: " Alulírt édes Magyar Hazám oltárára, az önkénytes magyar sereg számára jelenleg hat ezüst forintokat legkészebb szívességgel átadok, s ezennel két évre úgymint 1849 és '50-re hat ezüstforintok évenkinti megadására becsületérzetemmel magamat szorosan kötelezem ."

1848 október végén és december elején került sorra a két nagyszabású újoncállítás a honvédzászlóaljak és a huszárezredek feltöltése céljából. A falubeli volt nemzetőrök közül öten álltak be katonának: Ángyán János, Harta János, Kerék György, Szabó János és Szabó József. Kerék György a lovassághoz került. Harta János 1848-ban már 52 esztendős volt, de ennek ellenére, idején kívül önkéntesen jelentkezett először nemzetőrnek, majd honvédnek. Összesen 35 honvéd neve ismert Gyulakeszi 1848- 49-es katonái közül. A történésztől megtudtuk, hogy nyolcan haltak hősi halált a szabadságharcban a keszi honvédek közül. Többségüket még 1850 tavaszán is hazavárták, és amikor a császári hatóságok utasítására a volt honvédek összeírása zajlott, családtagjaik és a falusi elöljárók úgy nyilatkoztak róluk, hogy: " haza nem jött a katonaságból , illetve: holléte nem tudatik ."

Hangodi László történész Tapolca és környéke 1848- 49-ben című könyvével. Elkészült a második, a faluk történetét feldolgozó kiadás kézirata is (Fotó: Szijártó János)

Tapolca és környéke 1849 elején a császári, királyi csapatok megszállása alá került. Az egyik elsőként kiadott rendelkezés a fegyverbeszolgáltatásra vonatkozott. Emiatt panaszkodik Gyulafy József keszi tiszttartó 1849. február 14-én kelt levelében, amelyet Csillagh Lajos első alispánhoz címzett: "Csobánci uradalom és tisztségétől a fegyverek bélettek szedve, és Egerszegre szállítva, miután az uradalom pénztára őrködésére semmi fegyver sem maradott, a tisztek pedig és cselédség a Dobosi nagy erdőséget igen gyakran járni kéntelen, bátorság tekintetéből, ha méltóztatna kegyesen megrendelni, hogy a jegyzésben elősorolt fegyvereket visszanyerhetnénk alázattal kérem. "

A falubeli honvédek közül az 1813-as gyulakeszi születésű Strausz Antal százados és az 1823-as születésű Hencz Ignác százados érték el a legmagasabb rendfokozatot. Strausz Antal 1848. szeptember 7-én már nemzetőr kapitány volt a Veszprém megyei önkéntes nemzetőr zászlóaljban. Ugyanitt folytatta szolgálatát, amikor 1849 januárjában csapattestét átszervezték honvédzászlóaljjá, amely a 70. hadrendi számot kapta. Február elején leköszönt a katonai szolgálatból de májusban aktiváltatja magát.

Budavár 1849. májusi ostroma idején már a gróf Festetich Oszkár honvéd őrnagy parancsnoksága alatt álló vadász-zászlóalj főtisztje mint főhadnagy, július 1-jén pedig megkapta honvéd századosi előléptetését. A szabadságharcot a Gál László honvéd ezredes vezényelte X. hadtest kötelékében fejezte be. 1849 után távolra vetődött szűkebb pátriájától. Zemplén vármegyében élt, ahol 1867-ben tagja volt a megyei Honvéd Segélyegyletnek. Rajta kívül még négy gyulakeszi honvéd szolgált a szabadságharc hadseregének vadászai között. A falu harmadik honvéd főtisztje a református vallású Császár Károly hadnagy volt, aki a szabadságharc után telepedett le Gyulakesziben.

A településen 1850. március 16-án végezték a volt honvédek lajstromának összeállítását. A zalaegerszegi császári katonai hatóság a keszi honvédek közül Szarka Györgyöt büntette kényszersorozással, aki így kénytelen volt még jó darabig folytatni katonáskodását, csak immár a volt ellenség, a császári hadsereg uniformisában.

A történésztől azt is megtudtuk, hogy napjainkban négy nemzetőr és honvéd síremlék lelhető fel a falu temetőjében. Ezek közül a legismertebb Császár Károly honvéd hadnagy vörös homok-kőből készült, kovácsoltvas díszkerítéssel övezett sírjele. A temető nyugati részében található síremlék felirata: Itt nyugszik Császár Károly 48-as honvéd hadnagy élt 79 évet megh. 1898. Béke hamvaira . Ezenkívül még három hajda-ni fegyveres nyughelyét sikerült beazonosítani a levéltári dokumentumok felhasználásával: Ángyán János 1848-ban 28 éves nemzetőrét, Reizner József, a szabadságharcban 20 éves nemzetőrét, valamint Szabó János volt nem-zetőr, később honvéd közvi-téz nyugvóhelyét.

Az 1848-as forradalom és szabadságharc legfontosabb történéseivel gyakran találkozhat bárki ünnepségeken, médiában, tankönyvekben, beszélgetések során. Azonban arra már kevesebb alkalom nyílik, hogy egy kisebb közösség, adott esetben egy falu nézőpontjából tekinthessünk be az akkori események sorába. A tapolcai Hangodi László történész, muzeológus azonban az ilyen felkéréstől sem jön zavarba, hiszen kutatási területe a téma, a Tapolca környéki 1848-as események minél részletesebb, mélyebb feltárása.