Tapolca apraja-nagyja együtt ünnepelt a Mindenki karácsonyán

Az adventi várakozásban a gyerekek zenével, verssel is díszíthették a fenyőt, Őri Jenő és Babos Lajos zenés közreműködésével. Ünnepi köszöntőjében Dobó Zoltán tapolcai polgármester arról beszélt, hogy elődeink miként élhették meg az ünnepet. – Száz éve az olasz hadszíntéren vajon mit éreztek karácsonykor a magyarok? Míg mi mérgelődünk, ha túl sokat állunk sorban, vagy töri a cipő a lábunkat, ők annak örültek, hogy élnek. Ez derült ki a nagyapám leveleiből. Tudunk-e ma mi örülni? Arra jutottam, hogy a legnagyobb szükségben is találunk olyat az életünkben, aminek örülhetünk. Száz éve ez a szeretet volt, a remény, hogy hazaérnek és az étel – mondta a polgármester és azt kérte, hogy mindenki keresse meg magában azt, aminek őszintén tud örülni.

Az egyházi szolgálattétel során Molnár Csaba Bertalan református lelkész arról beszélt, hogy kevesen értik Krisztus eljövetelének titkát, mert nem fegyverekkel, politikai jelmondatokkal közeledik, hanem a lelkével akar megszólítani. Csernai Balázs atya szerint az az öröm, aminek mi ma, karácsonykor örülünk, az Istennek az ajándéka és senki nem veheti el tőlünk. Szakács Péter atya egy gyerekrajzot mutatott az ünneplőknek. Mint mondta, a gyerekek érzik Isten szeretetét és a miénket, meglepően jó a beleérző képességük. Majd egy, a harmincas években a tanulóifjúság számára írt imádságot olvasott fel. Honthegyi Zsolt evangélikus lelkész feltette a kérdést, hogy lehet-e ma karácsonyt ünnepelni, amikor az emberek közti viszálykodás a jellemző. Életveszélyes lett élni, elhalmozzuk egymást ajándékokkal, miközben tülekszünk, hogy megszerezzük szeretetünk áhított biztosítékait.

Az ünnepen Juhász Miklós és Havasi Gábor karácsonyi dalokat játszott és fényfestés színesítette a programot.