Randevú Drakulával, konferencia a testről

A test mint antropológiai tér elnevezésű konferencián neveléstudományi, pszichológiai, filozófiai, irodalomtudományi, szociológiai és néprajzi megközelítésből is vizsgálták a témát. Az egyik előadója Csányi Vilmos etológus volt, aki az antropológiai terekben megfigyelhető jelekről beszélt. A terek vizsgálatakor az ember és a csimpánz jellemzőit is összehasonlította: a szociális ingerek (kézfogás, csók) mellett a mosoly és a nevetés is öröklött emberi viselkedésformának számít, azonban míg az állati kommunikáció 10 -15 jelre leszűkíthető, az ember csak az arcával 150 -200 üzenetet ad.

Az Erdélyi napok egyik legközönségcsalogatóbb rendezvényének bizonyult a Drakula Mar(athon) csütörtökön.

Csányi Vilmos etológus (jobbra, elől) az emberi és állati kommunikációról tartott előadást (Fotó: Penovác Károly)

Az Erdély-sztereotípiák közé sorolható Drakula-legendát fotó- és rajzkiállítással, ismeretterjesztő előadásokkal, önkéntes véradással és napnyugtától napkeltéig tartó filmkollázzsal elevenítették fel.

A világ legismertebb vámpírfigurája egy 19. század végén megjelent regényből indult világhódító útjára. A könyv szerzője, Bram Stoker egy 15. századi havasalföldi uralkodóról, Vlad Tepesről mintázhatta a vámpír alakját. Elekes Gergő Drakula-filmográfiájából kiderült, az 1931-es közismert Drakula-film amelyben a grófot Lugosi Béla alakította, s aki mintául szolgált a későbbi vámpírfilmeknek előtt már több vámpírfilm is készült a húszas években, a század második felében pedig dán filmsorozat, cseh feldolgozás és több filmparódia mellett sci-fi is született a regényből. Felméri Cecília és Lakatos Róbert kolozsvári filmesek arról beszéltek, hogy a rendszerváltásig az erdélyiek többsége nem ismerte a mítoszt, azóta azonban sokan megpróbálják kihasználni a legendában rejlő turisztikai vonzerőt, mások azonban ezt nem nézik jó szemmel, míg Vlad Tepesre a többség nosztalgiával tekint.