Tudomány

2016.01.25. 19:47

Fajok inváziója a Balatonban

Elkalauzolnám az olvasókat a Balaton dinamikusan változó élővilágába. Nem is gondolnánk, mennyi új faj forgatta fel gyökerestől a tó életét az elmúlt évtizedekben.

Balogh Csilla

A Balaton életében a 19. században megvalósuló emberi beavatkozások, mint a Sió-zsilip megnyitása (1863) - a tó összeköttetése más vízgyűjtőkkel - sérülékennyé tette a tó őshonos élővilágát. Az 1930-as évektől napjainkig kilenc, csak a ponto-káspi régióból (Kaszpi- és Fekete-tenger vidékéről) behurcolt invazív jövevényfaj (többféle kagyló, rák) honosodott meg a tóban. A természetes partszakaszok lekövezése, kikötők építése és az élénkülő hajóforgalom, vízi sport- és horgászturizmus elősegítette e fajok intenzív bekerülését és tömeges elterjedését a tóban.

Az 1930-as években elsőként a Dunából a Sió-csatornán keresztül behajózó jövevények, a vándorkagyló és a tegzes bolharák (a), rövidesen a balatoni makrogerinctelen élőbevonat 50-90 százalékát alkotta. Közben újabb fajok is bekerültek a tóba: 1950-ben haltáplálék céljából a Dunából a tóba telepítették a pontuszi tanúrákot (b) és ezzel egy időben véletlenül három Dikerogammarus rákfajt (pontuszi, kétpúpú és kéttüskés bolharák [c]) is behurcoltak a Balatonba, melyek kiszorították az addig tömegesen előforduló, őshonos tüskés bolharákot. 1994-ben a lapos víziászka (d), 2001-ben pedig a telepes hidroidpolip (e) került elő újonnan a tóból.

Mintegy 6-8 éve egy, a korábbi fajoknál agresszívabb kagylót, a kvagga kagylót (f) is megtaláltunk a Balaton kövezésén. Az új faj rövid idő alatt tömegesen elszaporodott és erős versenybe került a korábban domináns invazív fajokkal. Mára, hat év elteltével a Balaton szilárd felületein e faj vált uralkodóvá és egyes területeken teljesen kiszorította a korábban domináns vándorkagylót. E két kagylófaj (Dreissena fajok) erőteljes inváziója révén hívta fel magára a figyelmet világszerte, inváziójukat elősegíti a kezdeti lárvastádium (a zooplankton részeként a mikroszkopikus lárva áramlik a vízben) és a rögzült életmód, melyek révén hajók ballasztvizében vagy fenékdeszkájára rögzülve jutottak el távoli tájakra. E szilárd felületen megtelepedő, intenzív szűrő, lebontó szervezetek balatoni tömeges megjelenésük révén jelentős ökológiai szereppel bírnak a parti zóna anyag- és energiaforgalmában, valamint új táplálékláncok szerveződésében. Egy közepes méretű Dreissena kagyló laboratóriumban 1-1,5 liter balatonvizet tisztít meg naponta, amiből következtethető, hogy a Balaton jelenlegi Dreissena-állománya ideális esetben a tavat 3-4 nap alatt is átszűrheti. A tóban élő halak közül meghatározó táplálékforrása a pontynak, karikakeszegnek és a bodorkának, ezzel magyarázhatók e halfajok növekedési adatai. A Dreissena-fajokat nagy mennyiségben fogyasztják a bukó vízimadarak is.

Az eseteleges globális klímaváltozás okozta lokális szélsőségek, a kialakuló hőmérséklet-emelkedés e tömegesen előforduló kagylófajok intenzívebb szűrését - jelentősebb algaeltávolítást - és lárvaprodukciót, valamint kitelepedést eredményezhet. Gyakrabban előfordulhatnak szélsőséges nyarak, melyek során a vízszintcsökkenés jelentős, és a szárazra került kőszóráson a nagyobb kagylótelepek pusztulása kellemetlen szagot és látványt nyújt a tóhoz érkező turistáknak is.

Kérdés, mire számíthatunk a jövőben, mely új fajok jelennek meg a tóban és azok milyen mértékben alakítják át környezetüket: kiszorítják-e a már jelen lévőket, vagy csak egy újabb taggal bővül a Balaton állatvilága/élőlény-együttese?

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!