Egy kalandos múltú erődítmény: Szarvaskő vára

Döbrönte és környéke már a római korban is lakott hely volt. Nevét a hivatalos oklevelek 1330-ban említették először, Debrenthe alakban. A település a középkorban a Himfy család birtokai közé tartozott. Nagy Lajos király 1367-ben adott engedélyt kedvelt udvari emberének, Himfy Benedek pozsonyi ispánnak, hogy kővárat emeltethessen a döbröntei uradalmának területén. Még abban az évben megkezdődtek az építési munkálatok, amik egészen 1374-ig tartottak. Az uradalmi központnak számító és komoly politikai tőkét jelentő vár legkorábbi említése Zarwaskw castrum, azaz Szarvaskő vára formában maradt fenn, a Himfyek címerállatából, a szarvasból eredeztethetően.

Szarvaskő várának hivatalos weblapja szerint Himfy Benedek kora egyik legjelentősebb hadvezére volt, ám keveset tartózkodott a döbröntei erődítményben, így azt csak később bővítették, a 16. században. A vár 15. századi története nem túl fényes: a Himfy família politikai befolyása lehanyatlott, birtokaik bevétele erősen lecsökkent, végül a család tagjai a rablólovagok szintjére süllyedtek. Leghírhedtebb rablásuk során 1464-ben a családtagok a fegyveres szolgáikkal kirabolták a pannonhalmi apátságot, ezért Mátyás király elkoboztatta a Himfyek birtokait. Habár Szarvaskő vára rövid időn belül visszakerült az eredeti gazdáikhoz, ők ekkor családon belüli pereskedésbe kezdtek a vagyonon, majd az 1480-as évek közepéig az anyagi gondjaik miatt háromszor is elzálogosították a döbröntei birtokukat.

A vár 1496 körül túlélt egy tűzvészt, a Himfy család 1502-ben bekövetkezett fiúági kihalásakor pedig az Essegvári famíliához került. Veszprém 1552-es eleste után a kor harcászati igényeinek megfelelően ágyúrondellával és új bejárattal bővítették az erődítményt, ami a török időkben a Győri Főkapitányság védelméhez járult hozzá, a védelmi sáv második vonalát erősítette, ugyanakkor nem tudni a falainál történt jelentősebb ütközetről. Az Essegváriak 1586-ban szintén kihaltak fiúágon, ezután pedig Szarvaskő vára már sosem nyerte vissza a családi rezidenciaként, kincstárként, illetve okirattárként betöltött régi szerepkörét.

Az épület teljes felhagyása a tizenöt éves háború idején, egészen pontosan 1594 és 1598 között, Pápa és Győr török uralma alatt következhetett be. Szarvaskő várának gazdátlan épületei valószínűleg portyázó törökök áldozataivá váltak, majd a későbbi időszak során a romok köveit széthordta a környékbeli lakosság a saját építkezéseihez. Döbrönte várromjának falait a 21. század elején részben restaurálták, azonban még sok részletét a föld mélye rejti. Szarvaskő vára egész évben szabadon látogatható, várkapitánya Sós Andrásné.