Az ókori emlékek mellett a homokos strandok is különlegesek

A nem túl távoli Perge és Aspendos is rendelkezik hasonló látnivalókkal, de nem a türkizkék tengernél, hanem az ország belseje felé haladva. Side attól egyedülálló, hogy a parti sávban egyéb, mesés látnivalók mellett antik színház is elhelyezkedik.

Mivel az utazásomra nem a főszezonban, hanem kicsivel korábban volt – közvetlen járat Budapestről és indulásom helyszínéről, Bécsből sincs –, ezért isztambuli átszállással érkezem. Emiatt az út ideje háromszorosára nő, végül nyolc óra alatt jutok el Schwechatról Alanyába. Innen további másfél óra Side, amely a két, reptérrel rendelkező tengerparti nagyváros, Antalya és Alanya között, körülbelül félúton helyezkedik el.

Az irodák a finom homokos tengerpartja miatt főként családos turistáknak ajánlják, engem az ókori romok vonzanak különösen. A nagy, kék vízbe egy félszigeten benyúló település történelme az időszámításunk előtti hetedik századra nyúlik vissza, egyes dokumentumok szerint egy hajózással foglalatoskodó görög törzs alapította, az aioloknak köszönhető minden. Side amúgy nem görög eredetű szó, minden bizonnyal egy korábban beszélt nyelvhez kapcsolódik, amit a panfíliaiak használtak. A szó jelentése gránátalma, ami a későbbi ásatások során talált, a Kr. előtti 5. században itt vert pénzérméken is fellelhető.

A romváros ingyenesen látogatható, a múzeum és a monumentális, a területet uraló, rendkívül jó állapotban megmaradt római színház kivételével. Az árak nem borsosak, de megtekintésre főleg utóbbi érdemes. Ez Anatólia legnagyobb amfiteátruma, látogatásomkor éppen az esti előadásra készültek, az egyik helyi luxusszálloda finanszírozásában.

Az előadásokon anno 25 ezren – ma kevesebben – foglalhattak helyet az íves épületben, a két szintet elválasztó középső részen lehetett bejutni az épületbe. A felső széksorokból a kilátás pazar a tengerpartra és a környező hegyekre. A régi várost a tenger felől sziklára épített tízméteres, fehér terméskőből épített fal védte a betolakodóktól, a szögletes bástyák a fokozott biztonságot szolgálták. A külső fal Kr. előtt a 2. században épült, hatszáz évvel később, amikor a város területe a felére csökkent, egy belső falat is emeltek.

A múzeum főbejáratával szemben találjuk az agorát, az egykori központot. A futballpályányi területet elfoglaló rész oszlopcsarnokokból állt, ma már csak néhány, fehér oszlop áll, valamint kicsivel odébb, a sétány másik végén az egykori díszbejárat.

Kicsivel odébb, a város főkapuja ma is áll, jelenleg 13,5 méter magas, korábban még inkább az égbe tört, ám ma hiányzik a tető párkánya, valamint annak díszei.

A félsziget legvégén látható az Apolló-templom, az Athéné-templom, valamint az 5. századból származó keresztény bazilika romjai, továbbá egy bizánci díszkút és régi lakóház néhány eleme. Amerre bóklászunk, mindenütt látunk műemléket, régészeti lelőhelyet.

A legenda szerint ezen a tájon találkozott Antonius római hadvezér a mesés szépségű egyiptomi királynővel, Kleopátrával.