A legnagyobb erődrendszer

A lényeg még hátravan. Holnap Malborkba utazunk - közölte sokat látott ismerősöm, aki úgy jár Lengyelországba,  mintha hazamenne. Gdanskban bandukoltunk, a mesés Hanza-városban egyik ámulatból a másikba estem, amikor higgadtan jelezte a cimbora: akadnak itt még csodák. Gdansktól alig hatvan kilométerre található Malbork, a kontinens legnagyobb lovagvára. Ami igazából nem is egy vár, hanem kettő, amit egymásba építettek. Belül több kápolnát, díszes templomot találunk, nem is beszélve a kegytárgyakról, valamint Lengyelország legnagyobb borostyángyűjteményéről. 

Malbork negyvenezres járási székhely, ha a Német Lovagrend nem itt rendezi be otthonát, szót sem érdemelne. Így viszont elsőrangú látnivaló. A lovagok rendkívüli hatalmáról értekezett a kiváló lengyel író, Henrik Sienkiewicz is Keresztes lovagok című regényében.
A Nogat tulajdonképpen Visztula-ág, amelynek keleti oldalán, egy nem túl magas dombon áll az egykoron többszörös falövezettel körülvett keresztes vár, amelynek külső részén, a déli oldalán található a régi fegyvertár. Itt  sorakoznak a gazdasági épületek, valamint a parányi Szent Lőrinc-kápolna. Ez az elővár, a széles, száraz árokkal körülvett középső részbe felvonóhídon át jutunk.

A Német Lovagrend tagjai a 13. században vetették meg itt lábukat, érkezésük után azonnal megkezdték  a munkálatokat, először a jelenlegi felső vár készült el, amit jelentős elővár vett körül. A 14. század elején a lovagrend székhelyét Velencéből Malborkba helyezték, ami tovább növelte a lengyelországi épületegyüttes jelentőségét, a vár minden szeglete a lovagok hatalmát, gazdagságát tükrözi. Újabb építkezések következtek, a mainál is nagyobb kiterjedésű - az idők folyamán részben elpusztult -, többszörös védelmi rendszerrel, fal-övezettel ellátott  várat emeltek, amelyet Mária várának, azaz Marienburgnak neveztek. Ebből lett később a Marienbork, majd a Malbork.

Bár a vár állapota kimondottan jó, érintetlenül maradt középkori erődművet, bástyát, palotát nem igazán találni, a tizenhárom esztendőn át tartó lovagrendi háborúk során a lengyelek, a 17. századi svéd háborúk során a svédek foglalták el, utóbbiak rendkívül jól érezhették magukat az ódon falak között, tíz éven át tartották megszállva. Az állagmegóvással nem igazán törődtek, uralmuk alatt indult hanyatlásnak a vöröstéglás erőd. A falak és az épületek egyre rosszabb állapotba kerültek, az erőd az elkövetkező évtizedekben elvesztette hadászati fontosságát és lovagi központ jellegét, s amikor Lengyelország első felosztása során porosz kézbe került, kaszárnyává alakították át. 

A felső várat gabonaraktárként használták, a termek nagy részében tiszti lakásokat alakítottak ki. Ezen időszakban átépítéseket is eszközöltek, az alakításoknak értékes, középkori részletek estek áldozatul. Később, a helyreállítások során a restaurátorok a gótikus motívumokat helyezték előtérbe. Az erődöt  harcok idején 2000 jól fizetett zsoldos katona védte a külső várövezetekben, a középső és a felső részt egyaránt 100-100 lovag felügyelte. A külső falakkal együtt az erőd városnyi területet foglalt el.

A középső várban, a déli szárnyban helyezkedik el a csarnokszerűen magas, gótikus oszlopok által tartott, csúcsíves mennyezetű lovagterem, amelyben nívós fegyverkiállítást találunk. A terem folytatását jelenti a nagymesteri palota, amely a vár - építészeti szempontból - legértékesebb része, szép bútorok, képek díszítik. A palota a 14. században készült el, pálmamennyezetét hatalmas oszlopok tartják. A lengyelek a grunwaldi csata után a várat ostrom alá vették, a korabeli beszámolók szerint ezeket az oszlopokat próbálták ágyúik lövedékeivel kilőni, hogy az itt összegyűlt keresztes lovagokra omoljon a súlyos tetőszerkezet. Egy becsapódott kőgolyó ma is a falban található - a restaurálás során beépítették, emléket állítva a korabeli hazai hősöknek -, ezt lengyel golyónak nevezik.

A palotával szemben, az egykori vendégszobákban alakították ki az ország legnagyobb borostyánmúzeumát, amely a lengyel tengerpart értékes kincsét mutatja be. A középső várban található a négyzet alapú  várudvar, a felső vár udvara nem nagy, ezt gótikus oszlopokkal körülvett  árkádsor veszi körül. Itt találjuk az erőd korabeli konyháját, valamint a második világháború alatt súlyosan megrongálódott, ám szépen helyreállított Mária-templomot.