Portugál vár áll a parton

2019.07.14. 07:00

A marokkói Essaouira óvárosa belopja magát a látogatók szívébe

Középkori várfallal körülvett ódon, nyolcvanezres város az Atlanti-óceán partján. Es­saouira medinája nem véletlenül került fel az UNESCO Világörökség listájára.

Horog László

Fotó: Horog László

„Ha Marokkóban jársz, Essaouirába feltétlenül menj el. A legjobb hely a világon, kis túlzással. A szüleim évek óta ott élnek, nagyon sok francia költözött oda, amikor tudok, én is megyek a nejemmel és a két lányommal. Miután francia gyarmat volt, a helyiek beszélik a nyelvet, tehát a kommunikációval nincs gond. Az élet olcsó, az idő remek, a nap szinte mindig süt” – mondta az immár két esztendeje hazánkban élő kosárlabdaedző ismerősöm, akinek szülei lakhelyváltását megelőzően semmi kapcsolata nem volt az észak-afrikai országgal. Családtagjai Le Mans-ban található otthonukat adták fel és telepedtek le az óceán partján.

Fotó: Horog László

Én csak egy hétre érkezem Marrakechbe cimborákkal, innen kezdjük meg a kirándulásokat. Miután autóval barangoljuk be a fővárost, a hatszázezres Rabatot, valamint a több, mint négymilliós Casablancát, a mozgalmas három nap után a lendületünk elveszítjük a kocsis bóklászás tekintetében. Essaouirát tömegközlekedéssel közelítjük meg. Két programot is beiktatnak, fotózhatjuk a fán legelő kecskéket és megnézhetünk egy argán olajból kozmetikumokat gyártó üzemet.

Az autópályán három óra alatt érünk a nyolcvanezres Essaouirába, ami több néven ismert. Franciás megoldással Essaouira, portugálul Mogador, továbbá Szavíraként, de Szvíraként is ismert. A helyiek a gallok által favorizált nevet használják, a jármű az óváros bejáratánál, a tengerparti sétányon tesz le bennünket. Pár lépést teszünk a homokban, a viszonylag nagy kiterjedésű öbölben, bár a nap süt, a szél erős. Néhányan fürdenek, természetesen turisták, a helyiek jobbára kabátban sétálnak, mi meditálunk, aztán a pancsolást elvetjük, inkább az óvárosba indulunk.

Az egyik legnagyobb kapun lépünk be, a medinát körülvevő, vörös városfal homokkőből épült, belül a házak falai hófehérek, az ablakkeretek kékek, az ember azt hinné, Portugáliában, vagy Spanyolországban jár. Persze, gyorsan ébredünk, ez nem Dél-Európa, összességében mégis komoly élményt jelent a középkori hangulatot árasztó település. A karthágóiak alapították, Kr. e. 814-ben, később a portugálok időztek itt hosszasan, a város legfőbb látnivalójának számító erőd a luzitánoknak köszönhető, akiket a franciák váltottak.

Fotó: Horog László

A 18. század hozott ismét jelentős fordulatot, III. Mohamed szultán egy európai építészre bízta a városmag kialakítását, az 1700-ban, Avignonban született mester, Theodore Cornut remek munkát végzett, amiért az uralkodó ki is tüntette. Továbbá a főnök a névváltoztatás mellett döntött, korábban Souira, azaz a helyiek nyelvén kis erődnek hívták, a folytatásban Es-Sauria, azaz szépen tervezettnek, ebből lett később a mai is használt Essaouira.

Stratégiailag mindig fontosnak számított, amikor a munkálatok zárultak, a szultán, idi Mohamed ben Abdallah az addig vezető szerepet játszó Agadir kereskedelmi és hadi kikötőjét bezáratta, ide helyezve a hangsúlyt. A halászat most is jelentős, az itteniek egyik legfőbb bevételi forrása. A kikötőben elképesztő mennyiségben és választékban árulnak halat, a városfalakon belül pedig főként szőtteseket, lámpákat, fűszereket, gyümölcsöket.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!