Utazó

2007.11.07. 08:03

A művészetek városa

A levendulaillatú és a napraforgóktól sárgálló Provence egyre több turistát csalogat. A híres francia konyha és a borok, a galériák sokasága vonzzák a kirándulókat, de sokan telepednek le a természet érintetlensége miatt a régi kőházakban.

Dallos Zsuzsa

Provence különleges ékszerdoboz, minden megtalálható itt, ami a kellemes pihenéshez szükséges. A délfrancia tengerparti üdülővárosok a sztárokat vonzzák, alig néhány kilométerrel fölfelé pedig szinte érintetlen településeket találunk. Látszólag, hiszen már a múlt század harmincas éveiben Károlyi Mihály és Andrássy Katinka is lakóhelyül választotta több grófi és bárói család társaságában, de ha éppen nem szülőhazájában reprezentál Stephanie monacói hercegnő, akkor gyermekeivel itt éli a provanszálok hétköznapi életét: hetente legalább háromszor piacra jár, szőlőt művel és olajbogyót szüretel.

A külföldiek, elsősorban az északabbra élők beleszerettek a napsütötte tájba, angol filmek és regények sokasága örökíti meg dicsőítve a stresszmentes életet és a helyiek szorgalmát. Mostanság a magyar turisták is kezdik fölfedezni Provence-t, elsősorban fővárosa, Aix-en harmóniáját: a szépséges művészeti gyűjtemények és a műemlékek mellett a kellemes éghajlatot, továbbá a szőlőskerteket, az olaj- és ciprusligeteket vad- és nemesített virágokkal, fűszernövényekkel, levendulamezőkkel. A házak többsége masszív helyi kőből épült, színük többnyire lágy okker. 

Az évezredes település  egykori főútja, a Cours Mirabeau ma forgalmas sétány, amely kettéosztja a városközpontot. Egyik oldalon a középkori óváros, keskeny, kanyargó utcáival, szűk bejáratú lakóházaival, számtalan üzletével és éttermével, a másik oldalon az arisztokratikus Mazarin-negyed, jórészt 17. századi, főleg barokk stílusú palotáival, díszes homlokzatokkal és árnyas kertekkel várja a látogatókat. A városkép fontos részei az évszázadokkal ezelőtt kialakított, jórészt ma is működő díszkutak.

Aix-en-Provence a művészetek városa, de otthont ad Európa egyik legrégebbi mérnökképző főiskolájának is. Cézanne, a híres festő Provence szülötte. A szín hegyeket mozgat meg  hirdette. Cézanne világa kék kőfejtőkből, vörös agyagból, sötétzöld fenyőkből és napsütötte, geometrikus sziklaalakzatokból áll. Megszállottan festette az ősi mészkőhegyeket és a regényes kastélyokat. Aix-en-Provence városában a festő nyomába szegődhetünk és felkereshetjük életének jelentős mérföldköveit, többek között a Chateau-Noirt és a Mont-Ste-Victoire-t.
 
A festői kisvárosnak tűnő Aix-en-Provence valójában nagyváros, óriási szökőkúttal, óriási platánsorral, óriási körforgalmú térrel.  Eszünkbe ne jusson autóval közlekedni benne, mert a sok egyirányú utcától idegbajt kapunk. A piacok miatt amúgy is fölösleges: máshol kínálják portékáikat a zöldségesek és megint máshol a halasok. Kavarog a sok ember, mindenki egyszerre beszél, a társasági élet fontos helyszíneiként  is szolgálnak a terek alkalmi elárusítóhelyei. Délben azután egy óra alatt eltűnnek a ládák, és egy óra alatt a klasszikus középkori városszerkezet ismét zavartalanul tanulmányozható.  

A város térképén biztos kiindulási pont a Cours Mirabeau sétány, amely bevisz az óvárosba. Ezen az úton  a Városháza mellett elhaladva a St. Sauveur-székesegyházhoz érhetünk. Keresztelőkápolnája az 5. századból,  egy kisebb, román stílusú része a 12. századból való, a gótikus homlokzat a 15. században alakult ki  
Aix-en-Provence-t Kr. e. 123-ban alapította Caius Sextius Calvinus főkonzul, és hőforrásai miatt Aquae Sextiae nevet adta. Ezek a 35 fokos hőforrások ma is működnek, és különösen kedveltek. A kéntartalmú források a város keleti részén találhatók, és naponta több mint 45 ezer hektoliter vizet szállítanak a felszínre.

Aix-en-Provence szellemi és kulturális központ. Lakói féltve őrzik Cézanne mellett Stendhal, Zola hagyományait, hiszen ezek a művészek is a város szülöttei. Egyszerű módszerekkel vezetik végig a látogatókat a híres helyeken. Ilyen például a Cézanne városi túra, amelynek betűjele, a C minden lényegesebb állomásnál feltűnik, s a turistának nincs más dolga, mint hogy kövesse a betűjelet és bámészkodjon.

A Rue Gaston de Saporta úton elegáns magánvillák gazdagon díszített ablakait, kapuit, kovácsoltvas balkonkorlátjait csodálhatjuk, vásárlásainkat pedig a nem kevésbé elegáns Mazarin negyedben intézhetjük. Szállást érdemes a várostól 5-10 kilométerre eső vendéglátóknál keresni, ahol az árak 60-80 euró között mozognak egy éjszakára.
A messze földön híres provence-i konyha egyszerre pikáns és könnyű, bővelkedik zöldségekben és vitaminokban, húsait a dél fűszereivel gazdagítják, sajtjai és borai, bár a francia határokon kívül nem a legismertebbek, mégis híven őrzik a tájegység zamatait. A dél-franciaországi szakácsművészet bőven bánik a különböző ízű olívaolajokkal; használ bazsalikomot, fokhagymát, rozmaringot és zsályát. Az ételek ízében külön hangsúlyt nyernek a kiváló helyi alapanyagok, a szakácsok nemcsak az összeállításra és az elkészítésre figyelnek, de minden hozzávalót azon a helyen szereznek be, ahol a legjobb. A kenyér-, a hús-, a bor-, a zöldség- és a sajtárusok egyben gasztronómiai szakértők is, akik azt is tudják, hogy áruik egy-egy fajtája milyen ételhez illik. 

Nyaranta a vendéglők asztalán előételként gyakran szolgálnak fel articsókaszívet, lisztbe forgatott és kisütött szardíniát, tejszínes sózott tőkehalat, pácolt gombát, tintahalat, pástétomot és melléjük zöldségként olívabogyót, paprikát, zellert, csicseriborsót, retket és paradicsomot. Főételként jellemző a fokhagymaszeletekkel tűzdelt bárány, esetleg zöldbabbal és hagymás burgonyalepénnyel, vagy óriási tálakban olajtól gyöngyöző salátákkal. A főételeket szőlőlevélbe burkolt sajt és desszert követi. 

Az étkezés  elején a könnyebb, asztali, a végén pedig a testesebb és jobb borokat fogyasztják. Híres a fűszeres cassisi fehérbor és a rosé, vagy a Provence szívében termelt Chateauneuf-du-Pape. Provence téli parasztkonyhája is ízletes, ámbátor dús és inkább laktató. Egy tipikus téli menü kezdődhet többféle - ezen a tájékon is népi éteknek számító - házi készítésű pizzával. Ezután jönnek a nyúl-, vaddisznó- és rigópástétomok, a törkölypálinkával bolondított sertéshúspástétom, a borsszemekkel borított kolbász (saucissons), majd a vadgombával körített pecsenyehúsok és nyúlragu kerülnek az asztalra friss paradicsommártásban pácolt édes hagymákkal. Utóételként pedig fokhagymás olívaolajban sütött kenyérdarabok zöldsalátával és kecskesajttal. A sok étel elfogyasztásához az igen kedvelt ánizslikőr, a pastis, a törkölypálinka, illetve bor ágyaz meg a gyomorban.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!